Ha jól emlékszem, Fábry Sándortól olvastam először az uszodai öltözőkben zajló életről, hogy vannak, akik kifacsarják a fürdőgatyájukat a földre, aztán mindenki bokáig áll a vízben. És vannak, akik felülről öltözködnek, fölveszik az alsótrikót, inget, megkötik a nyakkendőjüket, és még mindig nincs rajtuk az alsónadrág, ő nem érti, mi ebben a logika vagy a jó.

Én se, de most épp ez történt a moziban. Josh O’Connor, a szomszéd birtokon lakók háború után egyetlen megmaradt fiát játszó színész öltözködik így a vásznon, majdnem kényelmetlen lassúsággal, vagy zavarba ejtő intimitással a szintén alulöltözött főhősnő előtt. Hogy a helyzet még egy kicsit vakarózósabb legyen, Josh O’Connor játszotta Károly herceget A korona című sorozatban, (akkor azt hittem, csak a füle miatt választották, pedig jó színész), így aztán még hülyébben érzi magát a néző, két nappal a koronázás után.

Nem véletlen az öltözési szokás. Bár nem nagyon feltűnő a filmben, de a főhősnő a következő pasijára rászól, hogy rossz sorrendben öltözködik, mert az úgy veszi föl a ruhadarabjait, mint a „normális ember”, előbb eltakarja, amit el kell takarni. Ámbár, ha jobban utánagondolok: aki betűrve hordja az ingét, az tud érveket mondani a másik sorrend mellett is.

Valószínűleg nem nézem meg a filmet, ha nincs éppen anyák napja, ennek meg az a (magyar) címe, hogy Anyák napja, könyv változatban Anyák napi kimenő, és nem mondom, hogy új ember született, de azért szép is, jó is, színészes is, Olivia Colman és Glenda Jackson, mindketten nagyon röviden, de súllyal, Colin Firth nénifejjel, de azért nem elhanyagolhatóan, szép ruhákban. És még Vermeer is jelen van az operatőri munkában. Átláthatóak a fogások, végy egy akármilyen történetet, vágd föl jelenetekre, aztán keverd össze-vissza a jelenetek egymásutániságát, és máris kész az igényes film, de nem baj. A végére minden darab és ruhadarab a helyére kerül.