Látom, hogy valamennyire újból divatba jön a kazetta, de ennek már nem lehet semmiféle értelmes okát megmondani. A kazetta csodálatos dolog volt a maga idejében, főleg nálunk, ahol nem lehetett hozzájutni a menő lemezekhez, és a magnónak köszönhetően mégsem kellett nélkülöznünk a sztárjaink hangját, legyen az a sztár David Bowie vagy Placido Domingo. Ma az új kazettaéletnek majdnem semmi oka nincsen, a hangminőség gyenge, a kezelhetőség még gyengébb, tekergetni kell, meg saccolgatni, hogy már vajon eleget tekertünk-e, és ami a walkmannal új lendületet adott a formátumnak, a hordozhatóság, az ma már sokkal könnyebben megoldható egy telefonnal és a rajta tárolt fájlokkal.

Persze más a helyzet, ha már megvannak azok a kazetták, ha mégsem lehet kidobni mindet, hiszen zene van rajtuk, így aztán sor kerül rájuk, ha nem is napi, de heti, azért inkább kétnapi rendszerességgel. És akkor jön be egy új játék, a kazettavég. A kazetták oldalhossza hivatalosan 30 illetve 45 perc, vannak, természetesen eltérések, nekem is van 23 és 55 perces kazettaoldalam, mindenesetre nem annyi, amennyi a pont odaképzelt lemezoldalaké, így aztán mindig maradtak az oldalak végén szabad percek, valami, ami esetleg még odafér. Elegáns ember nyilván nem vett ezekre a két- vagy ötpercekre semmit, ne zavarja a műélvezetét, de a kazetta drága is volt, nem is állt korlátlan mennyiségben rendelkezésre, az ember végül csak odapakolt valami hülyeséget. Vagy okosságot. Amit aztán vagy ráírt a kazetta papirosára, vagy nem.

Ez most az extra szolgáltatás és játék. Békésen hallgattam valami Dietrich Fischer-Dieskau koncertet, gondolom, viszonylag késői lehet, mert nem énekli nagyon szépen a Mozart-áriákat, de ezt se tudom, ennek a kazettának ugyanis egyáltalán nem találtam meg a tokját. De amint Fischer-Dieskau abbahagyja az éneklést, Bende Zsolt kezd el énekelni Britten népdalfeldolgozásaiból. Zongorán kísér Freymann Magda. Az első szám a The Plough Boy, magyar címén A pásztorfiú, negatív karriertörténet. A valaha vidám, szőke pásztorfiú most lovász, de hamarosan savanyú képű komornyik lesz, és a jövőjét úgy képzeli, hogy majd képviselőként hagyja magát korrumpálni, és oly lusta lesz, hogy még a parlamenti hozzászólásait is ülve mondja el. „Elfelejtik majd a szőke kis pásztorgyereket, aki fütyörészve járta a selymes réteket”. Nem tudom, a népdalváltozat mikor született, azt biztos, hogy Britten még 1945 előtt dolgozta föl, szóval eléggé le vagyunk maradva a nyugattól.