Ezt is egy kazettavégen találtam, és ezt is Bende Zsolt énekli. Beethoven magyarul, de a vers nem lelkes fordítók műve, hanem eredeti magyar szöveg, Bende Zsolt csak annyit igazít rajta, hogy a „Nem úgy mentem, amint jöttem, nagy különbség van közöttem” után a két sort úgy érzi, nem jön ki, ezért elég gyerekes megoldással lalázásra változtatja. Pedig kijönne, ha énekelné, és világosabb volna, mi a különbég a lírai alany életében, „A’ki voltam azelőtt, s a’ki lettem, látván őt”. Lehet, hogy csak megkavarták az énekest az aposztrófok.
Ez Beethovennek a pénzkereső mellékfoglalkozása volt, dalok és népdalok szalonosítása, zongora- vagy triókísérettel ellátása, leginkább ír és skót népdalokkal tett ilyesmit, amennyire tudom, ez az egyetlen eset, hogy magyar dallal foglalkozott. Ámbár, a 6. szimfónia első tételének témája…
De hát itt is a szimfónia teszi érdekessé a dolgot. Az Édes, kínos emlékezet kezdetű dal, nemcsak a szöveg, de a dallam is Kisfaludy Sándor műve, erősen emlékeztet az Örömódára, a ritmus kétségkívül ugyanaz, ámbár ez inkább a versforma miatt van, de a dallam legalábbis rokon. Valaha erre Szabolcsi Bence hívta föl a figyelmet, ma már az igazi lelkesek büszkén mondják, hogy az egyesült Európa himnuszát tulajdonképpen egy magyar költő írta, az a… hogyishívjákcsak… Beethoven csupán besegített.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.