Nem mondom, hogy sorscsapás a Járatlan utakon címet viselő film, megy az ürge az erdőben, minden oka megvan rá, és közben olyan fantasztikus mondatokat mond (mert hát író megy az erdőben), hogy „a nemzetek nem olyanok, mint a hüllők, nem tudják, mi lesz a levedlett bőrükkel”. Azt most nem tudom megmondani, hogy a hüllők tudják-e, mi lesz a levedlett bőrükkel, vagy a nemzetek tudják, de gyanús, hogy ennek a gondolatnak oda-vissza nincsen túl sok értelme.

Az írót Jean Dujardin alakítja, nekem kicsit kevés ahhoz, hogy másfél órán át vele legyek, de biztosan vannak, aki buknak az ilyen „kicsit züllött francia”-típusra. Hogy aztán sikerül-e neki kevésbé züllött franciává válni, úgy értem, lejönni az alkoholról, és gyalogszerrel átszelni Franciaországot, azt nem árulom el.

Igazából úgyis ez foglalkoztat, az élet céltalansága elleni küzdelem. Érthető okokból ezt nem tudjuk elfogadni, ezért mindenféle célokat tűzünk ki, amiért érdemes élni. Átszelni Franciaországot, fölmászni a Mount Everestre (tényleg, mikortól emlegetjük a hegyet újra Everestnek és nem Csomolungmának?), meghallgatni Glenn Gould összes felvételét (beleszámítva a Goldberg kimaradt részeit), megnézni az összes filmet, amelyben híres színészek vándorolnak. Bár ebből az utóbbiból most egy kicsit elég volt.