Az éjszaka közepén, nem a számtani közepén, de úgy éjféltájt rám jött, hogy meg szeretném hallgatni Richard Strauss Don Quixote című szimfonikus költeményét, Bernard Haitink vezényletével. Nem is akármelyik felvételt, hanem a Concertgebouw zenekarral fölvett, valaha Philips–lemezt, mert azon a szólót Tibor de Machula játssza. Körülbelül semmit sem tudtam róla, csak amennyit mindenki sejt a nevét hallva: feltehetően magyar. Én legalábbis nem ismerek nem magyar Tibort, ami már csak azért is érdekes, mert a név egyáltalán nem olyan, mint az Árpád, a Gyula vagy a Jenő, hogy speciálisan magyar múltja volna, Szent Tiburtiust Rómában végezték ki a diocletianusi keresztényüldözések idején, valamiért mégis mintha csak mi, magyarok emlékeznénk rá.

Akárhogy is, Tibor de Machula vagyis Machula Tibor tényleg magyar, Kolozsváron született 1912-ben, csodagyerekként kezdte, az első nagy koncertjét 12 évesen adta, aztán, még mindig gyerekként Amerikában tanult. A II. világháború után tért vissza Európába, először a Berlini Filharmonikusok első csellistája volt Furtwängler alatt, van is közös lemezük, azt, persze, megtaláltam, Schumann Csellóverseny, aztán a Concertgebouw-hoz szerződött, és ott játszott egészen a nyugdíjig, 1977-ig. Nem sokkal a nyugdíjazása előtt készült a Don Quixote, de ugyan hol, hol találhatnám meg? Végignéztem az elérhető szolgáltatókat, sehol nem leltem nyomára. Mintha nem is létezne. Azt tudom, hogy rajta van a Haitink-összesen, nagy-nagy doboz, száztizenhárom lemez, pedig nem is az összes Haitink, csak a Concertgebouw-felvételek.

Az ilyen keresgélésben az a csodálatos, hogy elég hamar az értelmét veszíti, mégis mi van, ha megtalálom Machulát, nem fogok háromkor Don Quixotét hallgatni, de hát meg se találtam, így aztán kísértés se volt, hogy az éjszakai házat bevonjam a zenés kalandokba. Reggel már valószínűnek látszik, hogy a felvételt át sem tették CD-formátumba, csak most, az összkiadás alkalmával, így aztán vagy várok, amíg valahol meg nem találom eladó LP-ként, vagy az egy szem Machuláért beszerzem mind a száztizenhárom CD-t, plusz a négy DVD-t. Vagy megpróbálok nélküle élni, végül is lehúztam így is néhány évtizedet.