Nincs ma ember Budapesten, aki ne tudná, hogy Harley-Davidson találkozó van a városban, napok óta mást sem hallani, csak ezt a dübörgést, pöfögést, pruttyogást, alvilági hörgést, kinek mi tetszik. Nem találtam rá megfelelő szót, nemcsak a hangszín számít, hanem a ritmus is, nyilván van műszaki oka, hogy a gázok ezzel a hanggal hagyják el a hengereket.

Egy ideig azt hittem, hogy van valami trükk, a motoros maga nem ül ebben a pokoli zajban, mindig elmotorozik a hang elől, hiszen a kipufogó mögötte van, de valaha volt nekem is egy jó kis robogóm, amelynek kilyukadt a kipufogódobja. Olyan szörnyű hang jött belőle, hogy az alagúton csak úgy tudtam átmenni, ha torkaszakadtamból ordítottam, mert a kiabálás valahogy lecsökkenti a fül zajérzékelő képességét. Szóval nem volt elég a pufogás, még ordítottam is. Nehéz idők voltak, de nem tartottak sokáig, egy idő után megadta magát a gépezet. De az tényleg csak egy robogó volt, nem jelentette a dübörgése sem az erőt, ha a Harley-Davidsonnál valóban azt jelenti. A jármű maga az ember, Brünnhilde is azt mondja Siegfriednek, hogy vidd a lovam, mintha így mindig vele volna. Valaki azt mondta, hogy azért olyan hangosak ezek a motorok, mert az amerikai rendőrség volt az első nagyobb megrendelő, és azt akarták, hogy az emberek már messziről hallják, jön a rendőr, vagy itt van a rendőr, nem vagytok védtelenek. Sziréna helyett, vagy majdnem ahelyett, jelezve, hogy nincs baj még, de ne is legyen. Akkor majd jön a vijjogás is.

Nem nagyon hiszem, persze, hogy már eleve így terveznek meg egy motort, azóta pedig lett volna ok és idő változtatni, de nyilván eszükben sincs. Épp ellenkezőleg, a kilencvenes évek közepén a Harley-Davidson kísérletet tett arra, hogy levédje a motorhangot, a japán konkurensek és utánzók ne pruttyoghassanak az utcán. A kísérlet elbukott, mindenki úgy dübörög, ahogy akar. Mindenesetre csodálatos, ahogy férfiemberek állnak a motorok között, és ha nem tulajdonosok, akkor már húzzák is elő a mobiltelefonokat, és megörökítik a csillogó járműveket. Arra gondolok, hogy ha lett volna fényképezés az elmúlt századokban, vajon hány lónak a fotója maradt volna ránk.