Megnéztem tegnap Az Opera Café című műsort, ami elég érdekes valami, egyrészt mert nyilvánvalóan olyan emberek készítették, akiknek nincs sok fogalmuk arról, hogy milyennek kellene lennie egy tévéműsornak. Nem találják el a hangot a nézővel, illetve párhuzamosan többféle hangon beszélnek, van az unalmas hang, átadták, kitüntették, és kétszer is elmondjuk műsorunk tartalmát, meg van valami vállveregetős bratyizás az elbúcsúzásban, hogy mihez is kezdjünk magunkkal a nyári szünet idején. A műsorvezető próbálja baki nélkül elmondani a szöveget, de közben mennie is kell előre, ez láthatóan lefoglalja a gondolatai nagy hányadát, már az, hogy lehetőleg ne törje ki a bokáját műsorvezetés közben, így aztán ahelyett, hogy a szövegre figyelne a néző, inkább vele izgulunk végtelennek látszó útján. Páratlan lehetőséghez jut a műsorral a színház, de nem kell minden páratlan lehetőséggel élni is.

Mindez tényleg nem érdekes, de éppen beharangozzák a nyári Pillangókisasszony-előadásokat, megszólaltatják a főszereplőket és a karmestert. Persze, ekkor is a figyelemzavaros nézőkre számítanak, egy vagy két mondat jut mindenkinek, így aztán lehet, hogy tévedek, mindenki sokkal beljebb van, mint azt a tévé előtt képzelem, de lehet, hogy nem. Arról van szó, hogy a Pinkertont éneklő Brickner Szabolcs azt mondja, ez a Pinkerton nem valami rendes ember, mondhatni, elég nagy szemétláda, de időnként mégis a legőszintébb és legszebb szerelmes dallamokat énekli. Kovács János meg azt mondja, hogy Puccininál a színpad és a zene így van. Mutatja is, hogyan, egymásba fűzi a két mutatóujját. (Anna kisasszony, figyelje a kezem: ezek így vannak. Ezt Kabos Gyula mondja a Meseautóban.)

Látszólag ez két egymásnak ellentmondó állítás: a karmester a zene és a színpad egységét hangsúlyozza, a tenor meg a kettő eltérését. Ha a két gondolatot megpróbáljuk összefésülni, vagyis arra jutunk, hogy történik valami változás Pinkertonban, ő azt gondolja, hogy ez csak szex, de aztán ránéz a nőre, leszáll az este, elkezd énekelni, és tényleg, tényleg, tényleg teljes szívéből beleszeret, akkor lehet, hogy megoldottunk egy Pillangókisasszony-problémát.

Már csak az kell, hogy ezt karmester és tenor megbeszélje, lehetőleg az előadás előtt.