Csütörtöktől Mission: Impossible, ez lesz a hetedik rész, és mivel ez a történetnek csak az első fele, így biztosan lesz nyolcadik rész, nyilván viszonylag hamar, hogy a közönség még emlékezzen rá, mi történt a hetedikben. Bár az sem biztos, hogy emlékszik rá, olyan gyorsasággal és lendülettel követik egymást az események három órán át, hogy ember legyen a talpán, aki az összes értelmetlenséget és logikátlanságot fejben tudja tartani, de hát ez is a Mission: Impossible filmek hagyományaihoz tartozik, úgy értem, a logikátlanság. Nem is panaszkodok, nincs is mire, ez ilyen a legelső epizód óta. Bár azt nem tudnám most megmondani, hogy ha a főgonosz az Orient Expressre fölszállva első ténykedésként megöli a masinisztát és a fűtőt, akkor vajon mitől megy előre a vonat. Azt már nem is kérdem, miért gőzmozdony húzza a kocsikat. Teljesen mindegy, jó a film. És Rómában játszódik, meg Velencében. És az olasz rendőrség a film kedvéért lecserélte az Alfa Romeókat BMW-re.

Nemcsak jó, de valahogy megható is a film, leginkább Tom Cruise miatt, akiért kitalálták ezt az új-James Bondot, és akit valószínűleg nem is lehet majd lecserélni, addig van Mission, amíg van Tom Cruise, és Tom Cruise talán örökké lesz, olyan hősiesen küzd az öregedés ellen. Voltaképpen csodálatos, hogy ez a valaha Patkány Etusnak csúfolt (családi körben) ember hogyan lett egy generáció képviselője, hőse, biztatója: nem vagy még öreg, még futsz, ugrasz, pofozol. És fut, ugrik, pofoz, és megtesz mindent az öröklétért, persze reménytelenül. Nincs egy ránc sem a szeme alatt, de az ő bendője is megnőtt valahogy az évek során. És a haja? Azt egyáltalán nem is értem, néha mintha paróka volna, pedig van haja, vagy nincs? Nem ilyen színű, mert ez valahogy nagyon béna, miért nem mondták neki, hogy inkább világosítani kellene, az még mindig jobban hat, mint ez a mélybarna, a fülénél körbevágott gyeptégla. És a füle? Az nagy kiszúrás, mert nála sem hagyta abba a növekedést az évek során, de azt mégsem vállalhatta, hogy kozmetikai fülkisebbítésen vesz részt. Majdnem mindent vállalt így is, hogy egy sereg, a tükörbe nézve elszomorodó, boldogtalan embernek azt mondhassa, sose halunk meg. Imposszibilis a missziója, de le vagyok nyűgözve tőle.