És játszottam egymással.
Ez az egyik kedvenc Stravinsky-történetem, az Oktett keletkezése. „Egy álommal kezdődött. Kis szobában láttam magam, körülöttem hangszerek csoportja valami nagyon kellemes zenét játszott. Nem ismertem föl a zenét, pedig feszülten figyeltem, és semmit sem tudtam felidézni belőle másnap, de emlékeztem álombéli kíváncsiságomra: hányan vannak a zenészek. Arra emlékszem, hogy nyolcnak számoltam őket, és hogy fagotton, harsonákon, trombitán, fuvolán és klarinéton játszanak. Másnap belefogtam az Oktett komponálásába.”
Ez hát a kreatív elme. Ha nem emlékszik, hogy mi az a „nagyon kellemes” zene, amit álmában játszik a zenekar, akkor megírja.
Abba most ne menjünk bele, hogy mennyire lett "nagyon kellemes", és hogy van az Oktett keletkezésének egy másik szerzői változata, amely szerint eleinte csak írta a zenét, és nem tudta, milyen hangszerekre. Az egy másik kedvenc Stravinsky-történet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.