Zene, szó

Az ember hajlamos azt képzelni, hogy erre a szöveg vagy zene elsőbbségét firtató kérdésre a válasz alapjában véve minőségfüggő. Schubert verseket zenésített meg, egy popdal meg többnyire úgy születik, hogy a zeneszerző fölnanázza a dallamot, és ezeket a nanákat helyettesítik aztán azzal, hogy fogd a két kezem, meg karolj át. Néha jobb sorokkal. És vannak a jelentős kivételek, amikor a Nemzeti dal szolgál szövegként egy, a szöveget még csak illusztrálni sem tudó dallamhoz, vagy a Hej tulipánt cserélik arra, hogy Nincsen apám, se anyám.

Igazából nem is ez foglalkoztat, hanem a komponista fejében lévő fontossági sorrend. Lehet, hogy tévedek, de mintha ez különböztetné meg alapvetően Mozartot és Beethovent. Mozart azt érzi, hogy ha valamit nagyon ki kell fejezni, akkor hangszert kell tenni az ének mellé is. A nagy áriákban, amikor elfogynak nemcsak a szavak, de az énekelt szavak is, megszólal még egy hangszer. Egy kürt, zongora, hegedű, klarinét vagy oboa, valami, ami a kimondhatatlant kimondja, éppen azért, mert nem szavakkal dolgozik. Beethovennél meg nemcsak arról van szó, hogy amikor már az egész zenekar zeng, akkor állj, állj, jöjjön az énekes, és mondja ki, hogy miről is akarok beszélni, lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra. Sokszor azt érzem, hogy Beethoven a szavakból indul. Aztán persze, a zene szabályaival és a zenei szabályszegésekkel dolgozik, de a kiindulásnál ott a szöveg. Akár az F-dúr vonósnégyesnél, ahol bele is írja a kottába, hogy Muss es sein? Akár a Hammerklavier szonátában, ahol nem lehet pontosan tudni, mi járt a fejében, de mintha volna valami felkiáltás a darab indulásakor, valami konkrét szó vagy mondat.

Nem jelent az egész minőségi különbséget, így is, úgy is lehet nagy zenéket írni, akár Mozartról, akár Beethovenről van szó, akár a folytatásokról, mondjuk Brahmsról és Wagnerről. Mahlerról és Richard Straussról. De mintha ez a kettősség megmaradt volna a zenetörténetben, vagy akár a zenehallgatásban is, hogy nem tudni, van-e az egésznek valami értelme is, vagy épp az a csodálatos benne, hogy nincs.