Van egy nem nagyon kidolgozott, de talán használható elméletem a máshollétről. Mintha embervoltunk egyik legfontosabb és legáltalánosabb feladatának tartanánk, hogy ne ott, ne csak ott legyünk, ahol éppen vagyunk. Ez sok mindent megmagyarázna, nemcsak a telefonok állandó nyomogatását, nemcsak azt, hogy nyár közepén miért vágyunk a havas tájra, télen meg arra, amikor majd egy szál pólóban lehet sétálgatni, de a legtöbb kulturális tevékenységünket is. Filmet nézünk, ülünk a színházban, és ugyanolyan figyelemmel követjük teljesen idegen emberek kalandjait, mint a saját családunkban történő eseményeket. Elutazunk egy csodálatos nyaralóhelyre, ülünk a homokban, hallgatjuk a tenger mormolását, és közben feszült figyelemmel követjük a sztálingrádi csata eseményeit. (Velem most épp ez történik.) Csak ne az történjen, ami történik, vagy ne csak az történjen, éljünk legalább két életet, még ha így az egyikről, elvben a fontosabbikról le is kell részben mondanunk.

Az egész csak arról jutott eszembe, mert tényleg nyaralok, és nézem a hotelok nevét. Mintha ők is ezzel játszanának. Van persze olyan is, amely a tulajdonos nevét viseli, de körülbelül a fele más országokra, vagy az országon belül más tájakra utal. Capri, Boston, Bali, Madagascar, Peru, Paraguay, Hawaii és így tovább. Lehet, hogy van Budapest is, bár olyat pont nem láttam.