Minden mindennel összefügg. Film a filmmel, film a színdarabbal, és az élettel. Wes Anderson miatt néztem meg az Orfeusz alászáll filmváltozatát, mert az a jelenet az Asteroid City elején, amikor az ifjú színész jelentkezik a drámaírónál sokban emlékeztet Marlon Brando és Tennessee Williams kalandjaira. Nekik viszont két közös kalandjuk volt (legalábbis ami ránk tartozik), A vágy villamosa mellett az Orfeusz alászáll, megvolt otthon videón, de soha nem néztem meg. És akkor leesik a tantusz, gondolom, másoknak már évtizedekkel ezelőtt leesett, hogy a Veszett a világban Sailor azért hord kígyóbőr zakót, mert Marlon Brando is ilyet hord az Orfeuszban.

De ez egy furcsa nap volt, mert vége lett a filmnek, kinyomtam a DVD játszót, a tévé átállt a csatornára, ahol a Macska a forró bádogtetőn ment. Nem a klasszikus szinkronnal, bár arra csak halványan emlékszem, Béres Ilona búgatta azt a gyönyörű hangját, és Big Daddyt Édesapának mondták, ami sokkal jobb megoldás, mint ebben a változatban volt, ahol úgy szólították: Nagyatyus. Nem is magyarázom a különbséget. Filmváltozatban a Macska is szép emberek parádéja, Elizabeth Taylor és Paul Newman, az ember csak rázza a fejét, hogy mi van, ilyen sikerült példányai is vannak a pucér majomnak? És, hogy a kiinduláshoz visszaérjünk, az Orfeuszban Joanne Woodward játszotta a rossz sorsába kabrión száguldó leányt, aki aztán Paul Newman felesége lett, szóval tényleg minden mindennel összefügg.