Nem is az az érdekes, hogy ez a mise létezik, mert miért is ne létezne. A zeneszerzők időnként miséket írnak, nagy zeneszerzők nagy miséket, bár Mozart ebben is kivételes. Míg a legközvetlenebbül közeli kollégákat nézve Haydn is, Beethoven is megadta a miseszövegnek a maga módját, tudták, hogy fontos, mit komponálnak, Mozart néha bámulatosan érzéketlen a latin szavakkal, mondatokkal. Mintha tényleg ez is csak valami feladat volna, amit meg kell oldani. Nyilván akkor is Mozart, amit komponál, de az egésznek épp a lelke nincs sehol. Akkor érezni ezt a legjobban, amikor váratlanul meglesz, amikor a Vesperae solennes de cofessoréban eljutunk a Laudate Dominum áriáig. Ámbár lehet, hogy az is egy kicsit pogány módra szép, nem a szöveg miatt, hanem a szöveg ellenére, vagy legalábbis a szövegtől függetlenül.

És van a két nagy kivétel. Az egyik a Requiem, de ott is folyton belepiszkál a megrendülésbe a tudat, hogy ez az utolsó Mozart-mű, befejezetlen, és hogy ezt talán ő maga is a saját halálára írta. És van egy másik nagy, egyházi zene, a c-moll mise. Az a különös, voltaképpen ezt is akartam elmondani, hogy mindkét mű befejezetlen. A Requiemnél ez érthető, de, amennyire tudom, a c-moll misénél a kérdésre egyáltalán nincs megoldás, mármint arra a kérdésre, hogy miért is nem fejezte be Mozart a darabot. Ő maga találta ki, hogy meg akarja komponálni, nem volt semmi kényszerítés, megbízás, kötelesség, hálából írta, hogy megismerte és feleségül vehette Constanzét. Ennek megfelelően a szoprán szólói fontosak és kidolgozottak, hiszen Constanzénak írta őket, bár hogy pontosan melyiket, az is kérdés, mert két szoprán kell az előadáshoz. (A gyakorlatban sokszor szoprán és mezzo énekel, hiszen föl kell menni a mennyekbe és le a pincébe. Akármelyik szólamot is szánta Constanzénak Mozart, nem bánt vele kesztyűs kézzel.)
Ő találta ki, hogy misét akar írni, aztán nem lett kész vele, a bemutatón nem a teljes miseszöveget énekelték, vagyis ezt sem lehet pontosan tudni, lehet, hogy énekelték, de akkor korábbi Mozart-misékből lehettek a kiegészítések, ő pedig utóbb sem fejezte be a misét. Nyilván van erre egy halom racionális magyarázat, ahogy a Requiem esetében is, hogy meghalt, ez csak elegendő ok. Itt talán nem volt rá ideje, de ez sincs egészen rendben. Láthatóan itt Mozart megtalált valamit, hogy mégis hogyan nyúljon az egyházi szövegekhez, méghozzá úgy találta meg, hogy közben elindított egy logikus folyamatot, a barokk zene klasszicizálását. Olyan fantasztikus, barokk szempontból szabályos, és mégis klasszikus dallamvezetésű fúgákat írt ebben a misében, hogy azt hinné az ember, ettől kezdve le sem tér az útról, ha nem is ontja a miséket, de ír még néhányat. Ehelyett már ezt az utat sem járta végig. Mintha belefutott volna egy tiltó táblába: ezt ne, fiam, mert az életeddel játszol. Amikor újra megpróbálta, tényleg az életével fizetett.