Amennyire látom, ahány emberrel beszéltem, mindenki utálja a rögzített kupakokat. Pedig egyelőre befelé megyünk az erdőbe, jövőre már nem is lesz más, csak rögzített kupak, de megkeseríti (na jó, ez azért erős kifejezés) megkellemetleníti az életet. A kupak nem válik el a palacktól, ott fityeg, rögtön arra fordul, amerre nem kellene, mindig az ital útjába áll, akár a szájába öntené az ember, akár a pohárba. Sokan le is tépik, pedig az nem annyira könnyű, főleg, ha puha anyagú a palack, mások kidolgoztak egy módszert, hogyan lehet a mutatóujjukkal félrefogni a kupakot. Mindenki bosszús miatta.

Voltaképpen nem is értem az egészet, a kupak alapvetően osztozik a palack sorsában, főleg ha a kiürült palackot összenyomorgatja az ember, a nyomorgatás csak akkor tartós, ha be van csavarva a kupak, mert így nem megy vissza a levegő a palackba. Talán attól fél valaki, hogy a kupakot esetleg direkt eldobálják felelőtlen emberek, ha a palacktól független marad, pedig a palackot tudatosan és felelősen a szelektív sárgába teszik? A palackokat is eldobálják időnként, aki nem környezetbarát, az nem válik azzá, csak mert nehezebb elválasztani a két műanyagot egymástól.  

Az a furcsa, hogy ez az én életemben egyszer már lejátszódott, amikor az italos konzervek nyílását változtatták meg, letéphető fülecske helyett jött benyomható, de annak lehetett látni az értelmét, letépett fület tényleg sokat lehetett látni az utcán, (én egyszer fülbevalót is láttam ilyet, aranyból), és a benyomható nyílás nem keserítette (kellemetlenítette) az életet. Minden körülbelül harminc másodperc alatt megszokható volt. A rögzített kupak amennyire látom, megszokhatatlan és elég gyanús, hogy értelmetlen, csak amolyan hivatalos lelkiismeretkönnyítés, lám, mennyire környezetbarát a cég, még a kupakot sem hagyja elherdálódni.

Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.