Sofia Vergara alakítja Dolorest, a díványt a Kivert kutyák című filmben, de hát erről lemaradunk, mert szinkronnal adják, csodálatos Speier Dávid szöveggel, elképesztő mennyiségű és minőségű csúnya szóval. Nem is tudom, ha Csányi Vilmos álma vagy jóslata teljesül, és a kutyák a szőrös gyerekek valóban elkezdenek beszélni, vajon tényleg így fogják-e nyomatni.

Arról még nincs szó, hogy a kutyák írni és olvasni is fognak majd valamikor, én meg először itt akadtam meg, a plakátra az volt kiírva a pénztárnál, hogy odateszik, mint eb a Szaharát. Van, persze, forgalmazói és plakátnyomtatói szabadság is, de a Szaharát az eb nem odateszi, hanem otthagyja, csak így van (kettős) értelme, már hogy a Szaharát meg a szarát is ott tudja hagyni. Odatenni a szarát éppenséggel tudja, de a Szaharát?

Coprolaliámon túllépve, vagy épp nem, a filmben többször is elhangzik a hupákolás szó, hogy a kutyák szeretnek hupákolni, közösülés értelemben. A hupákolást, mint annyian, először én is az interneten hallottam, amikor a csodálatosan szitkozódó, káromkodó ember szidta a kamasz gyermekeit, akik nem mennek ki a pusztába hupákolni. A humort épp az adta, hogy az embernek fogalma se volt, mi az a hupákolás, amit ezek szerint a pusztában is, de négy fal között is lehet csinálni. Aztán, persze, kiderült, hogy dobolásról van szó, hogy a hupákolás azt jelenti, dobolni, vagy legalábbis ütni-verni, hogy állítólag a hupikék is innét jön, kékre lehet hupákolni a másik embert. Lehet, hogy épp most változtatja a jelentését a szó. Vagy lehet, hogy csak a kupakolni helyett használta Speier Dávid, mert így viccesebb. Lehet, hogy mindkettő.