Apák és fiúk és anyák

Aki jól ismeri a thébai mondakört, annak nem árulok el nagy titkot, de engem meglepett, amikor tegnap a Mezzo tévén Enescu Oedipe című operáját néztem, és az előadás elmondta az előzményeket. Prózában, de ez most mindegy.

Ez egy teljesen más történet, mint eddig hittem. Nem arról szól, hogy az istenek mennyire embertelenek és kegyetlenek, kipécéznek valakit, és már szinte a születésétől ide-oda rángatják, meghülyítik az apját a jóslattal, a gyereket kiteszik átfúrt bokával a hegyekbe, aztán mégis királyt csinálnak belőle, de csak azért, hogy annál magasabbról lökhessék be a szakadékba. Ha így nézzük, Oidipusz mellett mindenki mellékszereplő, ártatlanul szenved apja, anyja, gyerekei.

Csakhogy tényleg nem itt kezdődik a történet, és voltaképpen Oidipusz a mellékszereplő az apja, Laiosz kalandjaiban. Laiosz elűzött trónörökös, aki Pelopsznál talált menedéket, ahol kocsihajtásra oktatta Pelopsz fiát, Khrüszipposzt. Sajnos nemcsak erre oktatta, de a szerelemre is. A két férfi egymásba szeretett, és Laiosz elcsábította (az Oedipe előadás szerint megerőszakolta) Khrüszipposzt. Az ifjú szégyenében fölakasztotta magát, Pelopsz pedig Apollónhoz fordult, és megátkozta Laioszt, hogy a saját gyereke ölje meg.

Nem az istenek kegyetlenek, ők csak azt teszik, amire az emberek kérik őket. Hogy Iokaszté, Oidipusz felesége és anyja mit követett el, arra gondolni sem merek. Lehet, hogy ő tényleg ártatlanul szenved.