Elég különös közlemény jelent meg a Műcsarnoktól, illetve nem is különös, inkább értelmetlen. Mintha valami mesterséges unintelligencia tesztelné az olvasókat, hogy föltűnik-e nekik: semmi összefüggés nincs két mondat, a bekezdés eleje és vége között.
Tisztelt Látogatóink!
A Műcsarnok maradéktalanul betartja a jogszabályokat, a kiállításaink nem sértik a törvényeket, így a családok védelméről szóló törvényt sem. A REIGL JUDIT 100 | REIGL JUDIT ÉS A MÁSODIK PÁRIZSI ISKOLA című kiállítás az egyik legnagyobb és nemzetközileg legelismertebb 20. századi magyar alkotó születésének századik évfordulóján tisztelgés a művész életműve előtt.
Persze, hogy van összefüggés.
Mindenkiről a legjobbat feltételezve, tehát nem arra gondolva, hogy a Műcsarnok igazgatója kétségbeesetten kapaszkodik a székébe, nem lesz-e baj abból, hogy egy homoszexuális művész képeit mutatják be, csupán magához a kiállításhoz ragaszkodik, nehogy elkezdjék kordonozni Reigl Judit Robbanás sorozatát, mégis mi lesz ebből? Csatlakoznak az utca másik oldalán is, hogy most jöttek rá, a lovas szobrot nem is Leonardo készítette? Aztán, még mindig az utcában maradva, az operaházban gyorsan lekapdossák a falról Melis György fényképeit, jaj, bocsánat nem tudtuk, hogy nem szabad.
Továbbra is a legjobbat feltételezve mindenkiről, értem, vagy azt hiszem, értem, hogy a hagyományos családmodell védelme nemcsak erkölcsi és politikai kérdés, de társadalmi is, szükségünk van következő és utána következő nemzedékre, ha fenn akarunk maradni, úgy értem, már ezt a nemzedéket sem tartja el senki, ha nincs következő. Ez racionális gondolat, annyira racionális, mint nyolcvan évesen diófát ültetni, nem mi esszük a termést, de valaki majd fogja. Csakhogy a diófát sem az országút kellős közepére kell ültetni, úgy értem, ha a jövő generációja érdekében azt érjük el, hogy a jelen generáció egy jelentős része egyre kényelmetlenebbül érzi magát a bőrében és a hazájában, akkor mi ebben a ráció?
Jobb tehát nem a legjobbat feltételezni, itt mindenki képmutató, és tele van a nadrágja. Úgy értem: hátul.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
longdrink 2023.11.16. 12:57:04
Ceratium 2023.11.16. 16:24:10
Műcsarnok, "nyócvanas" évek eleje. Gyermekrajz-kiállítás. A falakon mindenütt cuki gyerkőcök cuki rajzai. A sarokban pedig a kor technikai csodája, egy tévé, amelyben egy VHS magnó is működött. Benne a kazetta, "prezentációs módban" (Nem, nem Powerpoint, hanem mikor végére ér a szalag, automatikusan visszateker és kezdi előlről). Igenám, de a filmecske, amiben az ovisok maszatolnak a festékkel, egy korábban már felhasznált kazettára volt felvéve, amin előzőleg... khmm... felnőtteknek szóló film volt, ami a legvégén néhány percig rajta is maradt. Miközben tele a csarnok ámélkodó gyerekkel és sikoltozó óvónőkkel. El lehet képzelni a szituációt. Ehhez képest...
Tyranno61 2023.11.16. 18:28:25
polyvitaplex 2023.11.16. 21:04:38
Ami nem jelenti azt, hogy ne sajnálnám Szegő Györgyöt (már ha ő írta a rövid közleményt), régebben tökösebbnek gondoltam.
Tyranno61 2023.11.19. 17:06:46
polyvitaplex 2023.11.20. 11:20:20
Tyranno61 2023.11.20. 16:43:57