Jó nagy csend van a vetítés végén, a nézők egymás után mennek ki, nem nevetgélnek, nem is beszélnek, törik a fejüket, nyilván azon, hogy mi a tanulság, meg velük hogy történne, ők vajon túlélnék-e, amit nem szokás túlélni, száz emberből öt. Vagy ha ez így túl szép arány, húsz emberből egy.
Épp ezt az egyet látjuk, Einspach Gábort, de hát ő sem tudta, a filmesek sem, hogy ő lesz az egy. Rosszabbul is végződhetett volna.
A Nem halok meg mégsem egyszerű rákos film, amelynek a végén vagy meghal vagy életben marad a hős, nem is erre megy ki a történet, már úgy a kétharmadánál van egy csodálatos jelenet, amikor a beteg összecsomagolja a cuccot, beteszi a szemeteszsákba a hányós tálat, és kidobja az egészet a szemétbe, és a néző, ha tehetné, égbe lökné a két karját, hogy igen, igen, nem hal meg. Akkor még ő, mármint Einspach sem tudja, még hátra van a kontrollvizsgálat. De hát címe is van a filmnek, ami jelzi, hogy nem csak ennyit akartak mondani.
Akkor hát szerelmesfilm, hogy a szerelem mentével megjön a rák, és ha a szerelem visszajön, elmegy a rák. Igen, kicsit tényleg ez, amiről tudjuk, hogy nem teljesen igaz, lehet találni szerelmetlen ráktalanokat és szerelmes rákosokat is a világban. Még ők is találnak, van egy telefonbeszélgetés a filmben, egy asszony hívja a már gyógyult Einspach Gábort, hogy a férjének hasonló a baja, de van áttéte is, és igaz-e, hogy Heidelbergben… Nem, akinek áttéte van, azt Heidelbergben sem operálják.
Akkor hát életmód-film, változtatás-film, azt mondja, hogy a rák jelzés, és ha észrevesszük a jelzést, és cselekszünk, akkor talán nem késő. Ezzel a résszel vagyok a leginkább zavarban, mert hát Einspach Gábor nem festékgyári alkalmazott, nem szövőnő, nem éjjeliőr és még csak nem is banki alkalmazott, hanem galériatulajdonos, igazságügyi szakértő, folyóirat-alapító, járja a nagyvilágot. Változtatni kell? Mégis mire? Nyilván minden életet lehet javítani, igazságosabbá, szebbé, hasznosabbá, gazdagabbá tenni, de Einspach onnét indul, ahová mások változtatnának. Körbeveszi szépség és minőség, még a hányós tálja sem egyszerű lavór vagy műanyag vödör, valaki biztos ki is kukázta. Lehet, hogy a sportkocsit előbb kellett volna megvennie magának, nem akkor, amikor már a kórházba megy vele, de ez a nagy életmódváltási vonal, legalábbis a film alapján, nem áll meg a lábán.
Mindegy. A lényeg, hogy ő maga megáll a lábán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.