Szerzői szándékok

Átolvastam a tudósítást Ránki Dezső MMA székfoglaló beszédéből, ahogy remélte az ember rokonszenves. Még annál is rokonszenvesebb, mint remélni lehetett, mert benne van a küszködés, ahogy egy nyilvánosságot nem szerető, de mégis a tehetsége miatt a nyilvános szereplésre kényszerülő művészen még egyet szorít a prés: nem elég zongorázni, de beszélni is kell. Ha kell, hát beszél, ha nem is túl eredeti dolgokat, de megélt tapasztalatokról, saját véleményről, ami, persze, nem nagyon különbözik a köz véleményétől. Hogy a tehetségkutatók nem tesznek jót (megjegyzem, Ránki karrierje valaha a zwickaui Schumann-verseny megnyerésével indult, az is tehetségkutató volt a maga módján), művészi szabadság és szabadosság, és az előadó első, legfontosabb, talán egyetlen kötelessége a szerző szándékának végrehajtása.  

Itt elakadtam. Mert, persze, ez alaptétel, elmondja mindenki, aki interpretációval foglalkozik, színész, zenész, rendező, de biztosan így van? Mindig érv is, ha olyan zenészről van szó, aki maga is el tudja játszani a műveit, Rachmaninov vagy Bartók így játszotta, ebben a tempóban, más dolgunk sincs, mint az ő tempójukat és hangsúlyaikat alkalmazni.

Aztán valahogy mégsem egyformák a d-moll zongoraversenyek és Allegro barbarók. Ha meg kell indokolni, meg is tudják, Rachmaninov idejében igyekezni kellett, hogy a kész eredmény hány 78-as fordulatszámú korongra fér rá, vagy Beethovennek elromlott a metronómja. De mintha nem is ez volna a cél, ezt csak valami hitelesítésre használt fordulat. Azt hiszem, anélkül, hogy egy hangot is leütöttem volna a zongorán, vagy egy kottafejet is papírra vetettem volna, hogy néha a szerző maga sem tudja, hogy mit írt. Nem tudja, mennyi minden van abban a néhány ütemben, hogy egy csellista esetleg az egész életét áldozza arra a maximum három óra zenére, amit Bach a szólócsellóra írt. Szóval szívesen hallgatok meg mindent a szerző akaratáról és az előadó kutyakötelességéről, de mintha nem itt volna a lényeg.

Hogy hol, azt, persze, nem tudom. Talán csak ki kell hozni a legtöbbet a műből. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell ragaszkodni a kottához, egyszerűen azért, mert ha nem ragaszkodik hozzá a muzsikus, akkor rosszabb lesz a darab. Ezért nem jó, ha húznak az operából, ha hozzáadnak hangszereket a Beethoven-szimfóniához. Nem lesz jobb tőle.