Eszembe jut ez-az, ahogy Rolla Jánosra gondolok. Nyilván más is így van vele, aki beszélgetett vele, egyrészt sok sztorija volt, másrészt próbán is elég kifejezően, közérthetően és szellemesen instruált. „Ne úgy húzkodjátok a vonót, mintha a szekrényt tologatnátok!” Ez például gyakran eszembe jut, amikor bizonyos nagybőgőkarok tényleg ezt a brummogást és mormogást adják elő. De amit most akarok elmesélni, az csak egy sztori, Kocsisról, meg Cyprien Katsaris lemezéről. Együtt vették föl, úgy értem Rolláék, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Katsaris a Bach-zongoraversenyeket. Szerintem alulértékelt lemez, Katsaris annyira pergő és virtuóz, hogy nem tűnik föl sokaknak, mennyire választékosan és elegánsan vezeti a szólamokat, a zenekar is jó, szép az egész. Mindenesetre Rolla sem ezzel jött, hanem amikor megmutatta az új lemezt Kocsis Zoltánnak, azt mondta, figyelj, Zoli, van itt egy zongorista, aki gyorsabban játssza Bachot, mint te. Föltette a lemezt, Kocsis meg: mutasd csak. Mutasd azt a lemezt. Rolla odaadta neki, és, ő legalább is így mesélte, a lemez szőrén-szálán eltűnt. Fogalma sincs, mi lett vele, Kocsis eltüntette. Eltette, elvitte, nem tudja, de ő többé soha nem látta.
Nem hinném, hogy féltékenységből, amennyire tudom, Kocsis mindig elismerően beszélt Katsarisról, de ne legyenek szerte a világban olyan lemezek, amelyeken gyorsabban játsszák Bachot, mint ő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.