Azt gondolom, képzelem, de legalábbis remélem, hogy a zenei előadóművészet megértésében magasabb szintre jutnék, ha végre megérteném a rossz felvételeket. Nem úgy általában a rosszakat, hanem amikor egy jelentős művész, akármilyen okból szörnyű hallgatnivalót készít. Mert jelenleg ott tartok, hogy menekülök, szenvedek, befogott füllel hangosan beszélek, csak ne halljam, mert rémes, szétmegy a fejem tőle. Csörömpöl a zongora, akadoznak az ujjak, a Waldstein szonáta alatt mintha nem is volna rendesen fölhangolva a hangszer, bizonyos hangokat olyan imbolyogva közelít meg.

Rudolf Serkin zongorázik.

A nagy Rudolf Serkin, a legenda, aki idén volna százhúsz éves, ennek örömére kiadták egy hagyatékban maradt felvételét. Lost Tapes a lemez címe, de, azt hiszem, soha nem voltak valóban elveszve a szalagok, csak Serkin nem adta áldását a megjelenésükre. Nagyon beteg volt, valószínűleg azért. Ámbár a zenét hallgatva, lehetett egyéb oka is rá.

1986-ban és 1989-ben készültek a felvételek, ki lehet számolni, 83 illetve 86 éves volt, a három év is rengeteget számít, az Appassionata, amit utóbb vett föl, tényleg küszködés, a Waldstein talán még beleférne, leszámítva a hamis zongorát, meg hogy az utolsó tétel valahogy egyáltalán nem akar véget érni. Az örökösök mindenesetre beleegyeztek a megjelenésbe, és most itt áll az ember ezzel a dilemmával. Jó-e, ha van egy lemez, amit nem lehet meghallgatni, de mégis Serkin játszik rajta? És ha jó, miért jó? Tényleg létezik-e ilyesmi, hogy a lemez nemcsak hallgatnivaló, de dokumentum, jelen esetben egy szép és tartalmas és hosszú élet utolsó fázisa? Vagy van, akinek ez több, közelebb jut a műhöz? De például az Appassionatánál nem épp az a lényeg, hogy fiatal és állandóan a gyújtózsinór közvetlen közelében élő ember írta? Ha valaki két és félszer annyi idős, mint a komponista, nem fog robbanni, legfeljebb eljátssza, hogy jaj, most majdnem felrobbantam, dirr-durr, ütöm azt a beste zongorát. Vagy ha kivesszük, elvesszük az alkotói lelkiállapotot, talán közelebb jutunk a zenéhez? Mi a különbség aközött, aki nem tud zongorázni, és aközött, aki már nem tud?