Ez itt a térré vált idő – énekli, énekelte valaha, amikor még magyarul ment a Parsifal az Operában Gurnemanz, és közben ment a forgószínpad, gyorsan haladtak rajta a szereplők. Az ember nem tudta pontosan, mit kell érteni alatta, de szép sor volt, szép zenére. És a régi okosság, hogy ez mennyire furcsa, az emberek a teret használják az idő mérésére, amennyit megtesz a kismutató, annyi óra telik el.
Ez is elmúlt, most már a teret csak játékból használjuk időmérésre, és csak azok, akik ragaszkodnak a régi típusú számlapokhoz. Ezzel párhuzamosan (ennek most nincs értelme, hiszen körökről van szó) jutott eszembe, hogy a zene elég sokáig kötődött a forgómozgáshoz. Forgott a fonográf, forgott a vinyl, de még a kazetta és az orsós magnó is forgott, pedig ott a szalag egyenesen haladt. Még a CD is forgott, bár az esetek túlnyomó többségében ezt nem lehetett látni, bent forgott a házban, de azért tudtuk, amit tudunk. És ennek most ugyanúgy vége van, mint a számlapnak, hogy pontos legyek, ugyanúgy van vége, aki lemezezik vagy cédézik, az még valamelyest használja a forgást, de normális és fiatal ember streamel vagy akármit csinál, már nem forgat semmit, ha valamit nézni akar, az csúszka, vagy a perc- és másodpercmutató.
Hogy ebből mi következik, vagy követezik-e valami, azt, sajnos, nem tudom. Talán nő az absztrakció. Egyre képtelenebbnek tűnik a zenehallgatás.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ceratium 2023.12.16. 19:12:00
stolzingimalter 2023.12.17. 07:02:02
Atestan 2023.12.21. 10:08:44
Ceratium 2023.12.23. 11:03:16