Bizonyos kor fölött szerintem mindenki úgy van vele, hogy az idei karácsony más lesz. Nem szaladgál a boltokba, nem hagyja, hogy elkereskedjék tőle az ünnepet, hanem vagy kivonul a társadalomból, vagy megpróbál a lelki tartalmakra koncentrálni. Esetleg a kettő együtt.
Aztán nem megy. Az idei is olyan, mint a tavalyi volt, szólnak a karácsonyi dalok. Nem mintha bármi bajom is volna a dalokkal, inkább tetszik, hogy vannak ilyen zeneművek, egy hónapig virulnak, aztán tizenegy hónapig pihennek. Mintha valami különös teremtmények volnának, amelyek tavaszi-nyári álmot alszanak. Nem volna szabad megunnunk őket, hiszen arról szólnak, hogy élünk, még mindig élünk.
De azért vannak köztük utálatosak. Úgy értem, olyanok, amelyeknél túlságosan is átlátszó a szándék, vacak kis zengemények, csak beleteszik a varázsszót, hogy christmas, és ezzel rákerülnek mindenféle válogatásra és számítógépek által kevert áruházi meg vásári mixekre. Súlyosabb a helyzet, ha az előadó igazi sztár, így aztán persze, hogy megy a dal, ha egyszer Freddie Mercury az előadó, vagy John Lennon. Ők ketten az idei főellenségeim. De nem hagyom, hogy elrontsák a kedvem. Inkább arról mesélek, hogy bent voltam egy divatáru üzletben Milánóban, és mentek a dalok, és egyszer csak odaértek, hogy All I Want For Christmas, Is You, és az egész zsúfolt bolt dalra fakadt. Nem kórusban, csak ahogy mentek az emberek, mindenki dúdolt, mindenki rázta egy kicsit a fejét, két percig senki sem lökdösődött, vagy ha mégis, a lökdösöttek föl se vették, testvér lészen minden ember.
Ezt múlja fölül este Anna Netrebko, ha olyan ügyes.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.