Marton múltja

Marton múltja

Találtam egy kazettát, béna kis jószág, de hát ezt lehetett kapni, legalábbis nekem erre volt pénzem, Polimer gyártmányú, hatvanperces. Nem is ez az érdekes, hanem ami az oldalára van írva vaskosabb filctollal: MARTON – TOSCA. Hogy melyik Marton, azt tudom, de vajon melyik Tosca? Mert a ceruzával…

A soknevű

A soknevű

Átmenetileg félretettem a Háború és békét, mert Ida regényét kellett elolvasnom, egyáltalán nem olyan rossz élmény, mint amire készültem, még a honvédés után sem, leginkább Gárdonyi szavai miatt. Amelyekről el se tudom sokszor dönteni, hogy saját találmány vagy létező szavak voltak valaha, mindig a…

Úri mivoltom

Úri mivoltom

Van egy Karinthy-írás a tegeződésről és magázódásról, két ember már nem először találkozik, de mindketten elfelejtették, hogy legutóbb hogy szólították egymást, ezért végig úgy beszélgetnek, hogy ezt a kérdést kerülgetik, általános alannyal és többes szám első személyben. Mi bajunk van? Semmi, csak…

Kazettázás

Kazettázás

El se hiszem, mit csinálok. Időutazok. A kisujjamat dugom egy műanyag kártyaszerű valami egyik szemébe, és forgatom. Megette a magnó a muzsikát, kihúzódott, próbálom a helyére csévélni a szalagot anélkül, hogy megtekeredne. Persze hivatalosan mindig a ceruzát ajánlották erre a célra, de az túl…

Európa tapírjai

Európa tapírjai

Megmondom én, úgy, ahogy van: amikor azt olvastam Norman Lebrechtnél, hogy az Európa Kulturális Fővárosa-dolgot már egyáltalán nem lehet komolyan venni, hiszen idén olyan ismeretlen helyek nyerték el a címet és a feladatot, mint Veszprém in Hungary, egy kicsit megbántódtam. Mi baja van Veszprémmel.…

Pavi és bari

Pavi és bari

Akkoriban ezt nagy ravaszságnak éreztem, de lehet, hogy nem volt igazam. Pavarotti és barátai, a sorozat talán tíz éven át ment, az ezredforduló környékén, némileg a három tenoron föllelkesedve, hogy lehet azért nagy közönséget összeszedni klasszikus zenéhez is. Csak nem klasszikus zenét kell…

süti beállítások módosítása