Rendületlenül, ha nem is nagy sebességgel olvasom a 180-as Csoportról megjelent könyvet, Dargay Marcell művét, és rendületlenül és nagy sebességgel csodálom. Most éppen azért, mert kibírja ítélkezés nélkül. Könnyű neki, zeneszerző a szerző, egyrészt tudja, miről beszél, másrészt nem is volna illő, ha elkezdené kioktatni a kollégákat, de közben arra gondolok, hogy talán épp ez a baj. Mármint velünk. Az ember folyton ítélkezik, ez szar, ez jó, ez semmilyen, ezzel meghatározza a viszonyát a műhöz vagy a szerzőhöz, és közben elmulasztja a figyelést és a megértést. Hallgatom Márta István régi szerzői lemezét, nem is tudom, készült-e azóta újabb, a három műből kettőt is a 180-as Csoport játszik. Az egyik a Karácsony napja – 24. lecke című kompozíció, amiről levágták a címét, úgy értem, a narrátort, aki részben a 24. leckét mondja egy angol nyelvkönyvből, részint Beckett a játszma vége című darabjából olvas föl részleteket. Igen, ugyanabból a műből, amiből Kurtág az operáját írta. Mindegy, mert nincs rajta a lemezen, amit az ember hallgat egyszer-kétszer-háromszor, és egyre inkább arra jut, hogy voltaképpen egy óriási előjáték a művet záró szaxofon improvizációhoz, de a kettő nincs arányban, nagy az előjáték, rövid a szaxofonozás, pedig az hat igazán.
Rendben, elfogadható álláspont (már akinek), de hol van ez attól, hogy „Az előző tétel folyamatosan változó, aszimmetrikus ritmusmóduszait ezúttal a 6/8 és a ¾ metrikai változására épülő idiomatikus ritmusformulák váltják föl, a hangkészletből pedig teljes mértékben eltűnik a kromatika.” Ugyanez a másik lemezoldalon, a Szíveink című mű körül, ahol azt érzem, hogy a szerző, mármint Márta István ballisztikus rakétával lövi a verebet, iderángat mindent, a Requiem szövegét, a dobgépet, és azt a Casio vackot, ami a Da-da-da című akkoriban népszerű slágerhez adta a ritmikai aláfestést. Ez biztosan nagyon nyílt és befogadó gondolkodásra vallott, de ma csak katyvasz, se ez, se az, két egymástól távolodó jégtáblán próbált megállni a komponista, egyik lába itt, a másik ott, de a spárgázás sem elég ahhoz, hogy most is egyben maradjon a darab.
Nem idézek megint hosszan a könyvből, tessék elolvasni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MaD 2024.02.02. 09:07:49
www.youtube.com/watch?v=21Qztr2kdfI
stolzingimalter 2024.02.03. 08:47:50