Az egész úgy kezdődött, hogy találtam, borító nélkül egy Sting-lemezt. Borítója nem volt, de a címke a közepén azért elegendő felvilágosítást adott, előadó, album címe, kiadás éve, Nothing Like The Sun, és 1987. A címet magamtól úgy fordítottam volna, hogy Semmi sem olyan, mint a nap. Egy létige ugyan hiányzik ehhez a megoldáshoz, de miért én legyek kicsinyes, ha ők nem azok, a mai szövegek romlanak, és why can’t the English teach their children, how to speak.

Csakhogy a szöveg nem mai, még csak nem is tegnapi, hanem Shakespeare, a 130. szonett. My mistress’ eyes are nothing like the Sun. Akkor hát mi is a lemez címe? Szabó Lőrinc persze nem sejtette, hogy a fordításnak címként is meg kellene állnia a helyét, nem is állja meg: (Úrnőm szeme) nem nap, sehogyse. Nem cím, sehogyse. Szász Károly és Győry Vilmos fordításában (nem tudom, ők együtt dolgoztak-e vagy felosztották a szonetteket) Szépem szeme nem lángol, mint a nap. Ez címnek jó, de kicsit beszűkíti a sort, nem azt mondja, hogy kicsit sem hasonlít a naphoz, hanem csak nem lángol úgy. Varró Dániel azt írja, „Hölgyem szeme a nappal föl nem ér”, icipicit zavaró csak ez az irány, a föl, hogy egy pillanatra azt érzi az olvasó, a naphoz föl nem ér, de tényleg ne legyünk már kicsinyesek, ha ő sem az.

Akkor hát körülbelül ez. Csak hát az ember mégsem egy sort olvas el egy szonettből, és van valami, ami sokkal jobban zavar. A dróthaj. Azt írja Szabó Lőrinc, hogy „Drót a haj? A haja fekete drót.” Lényegében ugyanezt fordítja Varró Dániel is, de hát miért is lenne drót a szép haj? Szász Károlyék óvatosabbak a drótot illetően: „sötét haja selyemmel föl nem ér” Az eredetiben tényleg wire a szó, ami tényleg drót (hacsak nem távirat, akkor fekete távirat nő az ő fején, William, William, elszabadult a fantáziád). De egyáltalán létezett drót Shakespeare korában? A fémek megmunkálása eljutott arra a szintre, hogy ilyen sűrű, kemény, kefének való masszát állítsanak elő? És akkor ezt szépnek tartották női fejen? Ráadásul Shakespeare mintha nem is a drót állagán, hanem a színén volna megakadva, a hölgyé fekete. Arra gondolok, hogy itt inkább valami arany szálról lehet szó, amihez a szép hajszálakat akkoriban hasonlították, de ez sem passzol a szonettek fekete hölgyéhez, hiszen ő a haját illetően fekete.

Van még tizenkét sor a versben, de azokkal most nem küzdök tovább.