A Dr. Kovács Istvánt adta tegnap a Duna tévé, amiről én mindenfélét képzeltem, meg mindenfélét hallottam, úgyhogy meg is lepődtem, amikor odakapcsoltam. Mert ez volt a film (úgy tudtam) ami miatt Págernak Dél-Amerikába kellett mennie, antiszemita és felháborító és ami még felháborítóbb és érthetetlenebb, hogy Fekete István írta a forgatókönyvet. Valamikor kérdeztem apámat, hogy mégis milyen film ez, de azt mondta, ő sem látta, mert az anyja azt mondta neki, hogy inkább ne nézze meg. Így aztán én is kihagytam a nyolcvanas évek végén, amikor a Filmmúzeumban ment az összes magyar hangosfilm. Talán tényleg jobb ezt nem látni.

De most látom, és várom a szörnyűséget, de meglepő módon a Dr. Kovács István nem antiszemita, inkább csak naiv. Néha kicsit fajoznak benne, de leginkább a vidék és a falu tisztaságát állítják szembe a romlott várossal, és csak az a meglepő, hogy micsoda bizalom élt még az alkotókban a világ iránt: minden magasan lévő közhivatalnok kifejezetten rendes ember, a dékán is, a miniszter meg pláne. Szóval elég nagy hülyeség, de aligha emiatt kellett Págernak menekülnie. Vagy ha neki kellett, akkor Gobbi Hildának is kellett volna, mert ő meg kalapos kisasszonyt alakít a filmben, és még az is kiderül, hogy Gobbinak a szájnyalogatása nem azóta hatalmasodott el rajta, amióta elvesztette a fogait, mert a totálokban látszik, hogy már ifjan is nedvesítgette az ajkát. Szerény tanulság, de tanulság.