Linz nem klasszikus turisztikai célpont, gondolom csak az jön ide, akinek dolga van, vagy rokonai laknak itt. Legalábbis én eddig csak akkor voltam, amikor dolgom volt, Gidon Kremert néztem, aki Piazzollát játszott, de annyira elszámoltam az időt és a távolságot, hogy a városból semmit sem láttam. Így most meglepetés, hogy mennyire szép, tágas és egységes a főtér, hogy minden annyira kicsi, a magamfajta lézengőkkel többször is találkozom a rendelkezésre álló délután, ez a skót szoknyás Sean Connery ott volt a megyeházánál is, ez a nő meg a régi dómban imádkozott.

Szép város, kicsi város Duna-parti város, és a legnagyobb élmény mégis az ottlét. Ezt voltaképpen soha nem tudtam megmagyarázni magamnak, miért olyan fontos ott állni, ahol Julius Caesart ledöfték (nem Linzben történt), Savonarolát máglyára kötözték (ez sem), de most pontosan ezt érzem. Már hogy ott vagyok, ahol a dolgok történtek. Itt halt meg III. Frigyes, miután túlélte a lábamputációt 77 évesen, de aztán belehalt a mértéktelen dinnyefogyasztásba. (Nem egyértelmű számomra, hogy sárga- vagy görögdinnyével mértéktelenkedett.) Itt orgonált tizenkét éven át Anton Bruckner, aztán ceruzával ráírta a hangszerre, hogy Lebe wohl. Néha azt érzi az ember, hogy ennyiből jobban megérti Brucknert, mint a szimfóniáiból, a Nulladiktól a Kilencedikig. És igen, itt lakott Mozart, amikor mindannyiunk közös szerencséjére elfelejtett partitúrákat hozni magával, így kénytelen volt egy új szimfóniát írni a linzi rajongóknak.

A savanyúaknak persze ez is csak azt jelenti, hogy pusztul a világ. Hol van ma egy Mozart? Vagy legalább egy dinnyefaló német-római császár?