A Ráday utcában, a 2B Galériában Szántó Piroska képeit mutatják meg, egy magángyűjtemény darabjai, a magángyűjtemény, persze nem egy tetszőleges gyűjtemény, hanem baráti, vélhetőleg szívnek kedves rajzok vannak benne. Ámbár, ahogy most ezt kimondtam, elbizonytalanodtam, mindjárt mondom, hogy miért.

Addig is leküzdöm a vágyat, hogy magyarázni kezdjem, miért nem nagyobb közkincs Szántó Piroska, vagy nem is a közzel van baj, hanem a kinccsel. Szántó Piroska annyi ideig dolgozott félárnyékban vagy egész árnyékban, hogy talán ő is belefáradt. Aki nem megszállott, az nem tudja átverekedni magát a csöndön és közönyön és visszajelzetlenségen, talán erre utal a kiállítás címe is: Társas társtalanság. Talán elhitte vagy elfogadta ő is, hogy ő mégis leginkább Vas István felesége, és nem Vas István Szántó Piroska férje.

Most mondtam, hogy nem akarom megmagyarázni, de nehéz ellenállni.

Azért ellenállok, mert csak egy kép izgat igazán, szerelmespár szerelmeskedés közben. A férfi kopasz, gyenge állú, nem nehéz azonosítani, Vas István. Van egy Szántó Piroska-írás, ha jól emlékszem Akt a címe, épp egy szerelmes éjszaka után nézi a fürdőszobában meztelenül borotválkozó költőt, szeretettel, de elfogultság nélkül, a láb, a horpadt mellkas, meg hogy a férfiak miért is ilyen kevéssé szemérmesek az után. Nyilván vigyáznia kell annak, akinek képzőművész az élete társa, mert folyton modellt ül és áll neki, ezek szerint nemcsak az után, de aközben is.

Na most ha a kép tényleg a legkedvesebb barátnak adott képekből álló gyűjtemény része, akkor azért elgondolkodik az ember, szeretné-e, hogy az ő legkedvesebb barátja ilyen jellegű önábrázolásokkal lepje meg.