Valamiért rám jött, hogy meg kellene már végre nézni a Jó estét, Mrs. Campbell! című filmet. Azt is tudom, miért jött rám, Hajdú Szabolcs színdarabként és forgatókönyvként is helyét megálló párbeszédeiről eszembe jutott a Mamma mia!, hogy ott hogyan adagolták a színházi és a filmsikert. És mennyire bejött mindkettő. A Mamma miának pedig a sztorivázát a Jó estét, Mrs. Campbell adja, 1968-as film Lollobrigidával, az olasz nőről, aki három amerikai volt katonától kap tartásdíjat, egyiket sem hívják Campbellnek, mert az a leveskonzerv, mint tudjuk. Így aztán arra is kíváncsi voltam (bár a választ sejtettem), hogy melyik Campbell volt előbb, a film vagy Andy Warhol sorozata. Az utóbbi, azt 1962-ben állították ki először.

Nem bonyolult eset, fent van a teljes film az interneten az 1984-es szinkronnal, persze ilyenkor az embert rögtön az első szinkron kezdi érdekelni, Somogyvári Rudolf volt Peter Lawford hangja, és az is érdekes lehet, hogy mi lehetett a szövegben, amikor azt mondják rá 1984-ben, hogy „meleg”. 1970-ben vajon mihez kezdtek a fordítók a „gay” szóval?

Telly Savalas hangja az első változatban Mádi Szabó Gábor volt, a másodikban már Inke László, nyilván a tar fejek hasonlósága miatt, de igazából nem is ez foglalkoztatott, hanem Savalas bal keze, a furcsa, sérült mutatóujja.

Már akkor is sérült volt, girbegurba vagy csonka, nem tudtam pontosan kivenni, az egész igazán profi munka, úgy értem, Savalas nem rejtegeti a fogyatékosságát, nincs folyton a zsebében a bal keze, de annyira kifejező az arca, annyira szokatlan a borotvált feje, élénk a szeme, hogy mesterien és látszólag erőfeszítés nélkül tereli el a figyelmet a kezéről.

Azért a film sem rossz.