Megválaszolt kérdések

Két kérdés röpködött a levegőben tegnap a Müpában. Az egyik még az előtérben, körülbelül így, hogy „te sem ismered a Poulenc kétzongorás versenyt?” Nem, nem, én sem, de állítólag nem kell szégyellni, mert Kovács Sándor sem, aki pedig zenetörténész.

Azért én kicsit szégyellem, főleg így, hogy már elmúlt. Ha nem is ismerem, de már legalább hallottam. Olyan, mintha több másik művet hallana az ember, Ravelt és Mozartot együtt, de az utóbbitól furcsa módon nem a kétzongorás versenyművet, hanem a d-moll concertót. Különben is az a fontos, hogy az előadók ismerjék, Elton John (viccelek, igazából Kiss Péter) és Balog József. És a Rádiózenekar és Kovács János. Ismerik, eljátsszák, jó élmény.

A másik kérdéssel már bent a teremben szembesül az ember. Mire kell vajon a feliratozó? Igaz, Debussy szirének című noktürnjében szerepel női kar, de csak annyit mond, hogy háááá-hááá, ahhoz biztosan nem kell kiírni a szöveget.

A megoldás a második rész Stravinsky A tűzmadár, a teljes balettzene megy, és hogy teljesen el ne vesszen a hallgató, kiírják, hogy épp mi történne a színpadon, ha volnának táncosaink. Nem állítom, hogy aki először hallja a művet, az ebből mindent megért, még sincs annyira talán elveszve a hallgató, mint, mondjuk amikor a Berlini Filharmonikusok játszották a darabot Simon Rattle vezényletével.

Egy kicsit rossz a hasonlat, nem azonos a színvonal, de nem is várta az ember. Ami engem illet, jobbat kapok a reméltnél, összeszedett, átlátható előadás, ahogy haladunk benne előre, egyre több a hiba, de ez nem meglepő, a zenekari hangzás időnként fáj, de már Debussynél is fájt, nem kényeztetik a hallgatói füleket. Ámbár a sajátjukat sem, ők is ezt hallják, hogy időnként csörömpölés folyik, és ha Stravinskyra rá lehet esetleg fogni valami történelem előtti zenei létezést, és hogy ebből lesz majd a Sacre du printemps, Debussyre ez biztosan nem áll. Másfelől viszont ez a tárgyilagos, érzelmileg visszafogott, hogy úgy mondjam, problémamegoldó zenélés tulajdonképpen felnőttnek vagy partnernek tekinti a nézőket, mi eljátsszuk, és a lelki tartalmakat majd te add hozzá.

Dolgozunk, dolgozunk.