Hoffman meséje

Mikor itt volt a zongorista Rudolf Buchbinder el akartam mondani, hogy mindig a kis Zaches jut az eszembe róla, csak már kicsit régen olvastam a Hoffman-történetet, gondoltam, hogy jobb, ha felfrissítem az emlékeimet, miről is van szó benne. A főhős szerepel Offenbachnál is, a Hoffman meséiben, de nem egy egész felvonáson át, csak a Kleinzack-legendának nevezett tenoráriában. Az operai Hoffman közkívánatra elkezdi mesélni a történetet, de épp csak elmondja, hogy nézett ki Kleinzack, aztán belefeledkezik a saját ábrándjaiba. és szíve hölgyéről énekel. „Élt az eisenachi udvarban egy furcsa törpe…” Már Eisenach is csak azért kerül az operaváltozatba, hogy rímeljen a Kleinzackra, ami a klein Zachesnak elég erősen franciásított változata. A másik érdekes rím a „colbac”, ami alighanem a mi kalpag szavunk eredetije, katonai süveg, amit Kleinzack a fején visel, bár ennek sincs nyoma Hoffmannál. Szóval jó, hogy ezt a privát élményt nem mondtam akkor.

De a könyv maga így is nagyon szép olvasmány, Háy Gyula fordítása, nagy küzdelem a mandragóra ellen, úgy értem, mintha kerülné a szót, mert nem ismeri a magyar olvasó, inkább azt írja, hogy olyan a kis Zaches, mint valami retek, később majd gyökérember lesz belőle. De nem sajnálja meg igazán a szerző, mert azzal áldja meg őt egy tündér, hogy a társaságában lévő emberek jó tulajdonságait a többiek Zaches érdemének tudják be, így majdnem elveszi feleségül Boldizsár (Balthasar) szerelmét, Candidát, akinek egy kicsit talán túl nagy a lába meg a keze, de a szíve alapjában véve jó.  Aztán minden jóra fordul, nem mondom el hogyan, hátha kedvet csináltam hozzá. Mindenesetre semmi köze nincs a manónak Buchbinderhez.