Jó ötletnek látszott, bár nem az lett belőle, de megnéztem a nálunk negyven éve folyamatosan játszott Játszd újra, Sam!-et a Pesti Színházban. Tényleg olyan, mint amit már negyven éve játszanak.

A darab még idősebb, ötvenöt éves, és ahogy néztem, arra gondoltam, hogy bizonyos komikus fordulatoknak időközben befellegzett, ma már nem fordulhat elő, hogy két ember megbeszél egy találkozót, de félreértik egymást, az egyik a bolt előtt várakozik, a másik a boltban. Előbb vagy utóbb az egyik fölhívja a másikat, és tisztázzák a félreértést. A darabban Dick, az elfoglalt üzletember úgy indul el az irodából, hogy folyamatosan megadja a telefonszámokat, ahol utolérhető, 10-től fél 11-ig ezen a számon érnek utol, utána egy másikon, majd egy harmadikon. Ma már az sincs, hogy a közeli barátok folyton beállítanak egymáshoz bejelentés nélkül, aztán szörnyülködnek a rendetlenségen. Föltalálták a mobiltelefont, udvarias ember már a telefonhíváshoz is engedélyt kér előbb SMS-ben.

Persze, az sincs ma már, hogy mérgezett tőrrel párbajoznak, és a végén mindketten meghalnak, úgyhogy ez nem mentség semmire.