Hogy milyen hülye is az ember. Valamikor harminc éve, amikor elkezdtem Európát járni kocsival, volt egy rossz élményem a szlovén autópályán, valaki kijött elém hirtelen kellett fékezni, megesik az ilyen. De a fejembe fészkelte magát a gondolat, hogy a szlovénok rosszul vezetnek. És azóta akármikor autókázok Szlovéniában, ez eszembe jut, vigyázni kell, a szlovének rosszul vezetnek. Az előítéletek pedig mindig találnak valami megerősítést, nézd, megint kijött elém, nézd, ez mit totojázik, ez nem adta meg az elsőbbséget, az rámvillogott, hogy menjek már, pedig szabályosan használtam a belső sávot. Hiába, a szlovénok rosszul vezetnek.

Az ember tudja, hogy ez ostobaság, a jó, rossz és átlagos vezetők aránya mindenütt egyforma, ami engem illet, én sem vagyok egy nagy sofőr, ahhoz túl későn tanultam meg vezetni (rögtön van felmentés és magyarázat), de próbálok úrrá lenni a saját előítéleteimen, ráadásul szégyellem is az egészet, de hiába, egyetlen indokolatlan fékezés, és már jön is a reflex gondolat: a szlovénok rosszul vezetnek.

Na jó, ez tényleg tarthatatlan. A hülyeséget ki kell beszélnie magából az embernek, és meggyógyul. Elmeséltem egy barátomnak az egészet, képzeld el, hogy vannak ilyen megrögzöttségek bennem, valahányszor Szlovéniában járok, mindig az jut az eszembe, hogy ezek rosszul vezetnek. Hiába tudom, hogy ez mennyire képtelenség, hiába küzdök ellene, mégis mindig ez jut az eszembe Lendva és Fernetti között. A barátom meg rám néz, és azt mondja: de hát a szlovénok tényleg rosszul vezetnek.

Most vagyok bajban.