Megérdemeljük

Vannak szerzők, akik körülvesznek minket, sokszor éveken át, de fogalmunk sincs a kilétükről. Például akik szlogeneket írnak. Megírják, elmondják, ha jól sikerült a szlogen, éveken át mondjuk különféle élethelyzetekben, de nem tudjuk, ki az írójuk. Én például ismerem azt az embert, aki azt írta, pontosabban fordította, hogy Calgonnal a mosógép is tovább él. (Az eredeti úgy szólt, hogy Waschmaschinen leben langer mit Calgon). Egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy még mi él tovább Calgonnal, ha a mosógép is, de körülbelül az én titkom, hogy ki a szerző.

Persze, vannak olyan híres szlogenek is, amelyekre a szerzője büszkeséggel tekint, néha jogos büszkeséggel, és ilyenkor kiderül a szerzőségük. Nemrég halt meg egy ilyen reklámszöveg író, Ilon Specht, aki azt találta ki, hogy „mert megérdemlem”. A szlogen egyébként tavaly volt ötvenéves, tényleg szép kor. 1973-ban kifejezetten forradalmi volt a gondolat, hogy L’Oréal hajfestéket használok. Nem azért, mert olcsó (nem volt olcsó), hanem mert megérdemlem. Because I’m worth it.

Furcsa, mert magamtól azt hittem volna, because I deserve it, hogy ki kell érdemelni a L’Oréal-használatot, de ki is érdemeltem. Szó sincs róla. Így viszont nem teljesen értem, hogy mitől annyira forradalmi a gondolat, nekem ma úgy hangzik, mintha azt mondanák, hogy egy Mercedesbe prémium üzemanyag kell, egy státuszszimbólum nőnek meg L’Oréal a hajfestéke, hiába, költeni kell rá, de megéri. Ha nem is él tőle tovább, legalább tovább őrzi a státuszszimbólum-voltát, később kell lecserélni.

Talán ez volt a siker titka, máshogy értették a férfiak és a nők. Meg most már mindegy is, bejött, az a lényeg.