Nem akarok teljesen elakadni a Mefisztóland előadásnál a Katonában, és főleg nem annak a betétdalánál, ami nem is Mefisztóland betétdala, hanem a Fame című musicalé, de van a dalban egy sor vagy kettő: „hogy azt mondhassák rám, ez ám színész, egy ifjú Jason Robards, sőt, De Niro”.

Egy pillanatra el kellett gondolkodnom, hogy melyik is az a Jason Robards? Aztán eszembe jutott, az a lóképű öreg manus, aki a gonosz és homofób főnököt alakította a Philadelphiában. Tényleg ez akar lenni egy pályakezdő színművész Amerikában?

Persze, nálunk van egy sokkal közismertebb és szeretettebb szerepe is, ő volt Cheyenne a Volt egyszer egy vadnyugatban, csak nem olyan könnyű fejben összehozni a két arcot. Igaz, volt közben egy súlyos autóbaleset, kényszerű plasztikai műtét is.

Ami Robards történetét illeti, nem indult könnyen. Bár az apja is színész volt, de elég sikertelen ahhoz, hogy ne tegye nagyon vonzóvá a pályát a fia számára. Meg világháború is volt közben, Robards a tengerészetnél szolgált, és a hajó könyvtárában olvasgatva jutott arra, hogy talán mégis ez az ő sorsa. De a sors elég nehezen ébredt rá, hogy mihez is kezdjen Jason Robardsszal, kevéssé vonzó szereppel kezdte a pályát, ő volt a tehén hátsó része egy gyermekelőadásban. Lassan ment előre, annyira lassan, hogy ő is elunta, és az Eljő a jeges (Eugen O’Neill) próbái alatt kért egy külön meghallgatást a rendezőtől, hogy felolvasná Hickey monológját. Felolvasta. Illetve nem olvasta föl, mert tudta kívülről. Aztán kiment a szobából, a rendező meg rohant utána.

Robards elsősorban színházi színész volt, filmet csak a pénzért vállalt, és hogy utána mehessen vissza a színházba. Ehhez képest azért összejött neki két Oscar, és legalább itt is tudjuk, hogy kiről van szó a Fame-ben. Vagy a Mefisztólandban.