Kőbányai Centrum hétfő
minden héten mást ígérő,
húsz százalék kedvezmény –
olyan, mint egy nyeremény.
Nem mondhatnám, hogy a magyar irodalom gyöngyszemei közé tartozik a vers, mégis elég mélyre vésődött bennem, nyilván nem függetlenül attól, hogy Rák Kati mondta el annak idején… Mikor is lehetett? Talán 1980? Nem ma, és nem tegnap. Szóval Rák Kati mondta el, és egyszerre volt annyira béna, amilyen csak lehet az ember egy reklámversike szavalása közben, és annyira szép, amilyen csak egy szép színésznő lehet, és nem tudta az ember, hogy a szépség és a színésznőség közötti szakadék áthidalható lesz-e az idők során.
Igazából nem is tudom, hogy áthidalódott-e, Rák Kati nem lett óriási sztár se Magyarországon, se egyebütt, de most például megint szerepel egy reklámfilmben, ő alakítja a nagymamát, aki Szoboszlai Dominik passzából gólt szerez a futballpályán.
Akárhogyan is van, ez gyönyörű pályaív. Valaki végigkísérte az életünket (már ha jó évjáratban születtünk), és ma is velünk van, harminc másodperces filmekben jut neki öt másodperc, de akkor is ott van. Ahogy azt az Idő van című filmben énekelték: együtt öregszem apámmal, s Cserháti Zsuzsával. És ha velük nem lehet, akkor Rák Katival.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.