Mint egy Zorán-dalban: Mario Lanza régi lemezeit hallgatom. Pontosabban csak egy lemezét, az is filmzene, For The First Time a film címe, és ez az utolsó Lanza-mozi, hat héttel a halála előtt mutatták be. A történetben egy nemzetközi tenorsztár hiába énekli bele magát a lányok szívébe a Come prima kezdetű dallal, mert aki őt izgatja, az a füle botját sem mozdítja. Nem csoda, mert szegény kislány süket, de annyit elárulhatok, hogy a dolgok a végén jóra fordulnak, és addig sokat énekelnek.

Lanza egyébként elénekli a Kacagj, bajazzót is, meg az Otello utolsó jelenetét, nem is rosszul. Ma és itt azonban érdekesebb, hogy a film mintha magyarokkal volna tele. Az egyik szereplőt, a tenor menedzserét Taborynak hívják, emellett azonban a stáblista jobb oldala az érdekesebb. A női sztár Zsa Zsa Gabor, vagyis Gábor Zsazsa, a süket lány Johanna von Koczian, akit a lemezborítón következetesen Kosziannak írnak, nyilván ez csak egy kísérlet volt, hogy körülbelül úgy ejtsék ki a nevét, ahogy ő szokta. Bizonyos szempontból fölösleges fáradozás volt, Johanna von Koczian nem futott be nagy karriert Amerikában, hiába volt ő „a német Audrey Hepburn”, otthon meg cz-vel is sikeres tudott lenni, és elég szép, hosszú életet is élt, idén februárban halt meg, 90 évesen. A teljes neve még ennél is magyarosabb, Kóczián-Miskolczy, de ő már Berlinben született, és fogalmam sincs, tudott-e valamicskét magyarul, legalább annyit, mint Jamie Lee Curtis.

Még mindig maradtak magyar nevűek. A magyarnak látszó menedzsert a magyarnak látszó Kurt Kasznar játssza, de ő tényleg csak tiszteletbeli magyar, az anyja második férje adoptálta, így az ő nevét vette föl. A film rendezője pedig Rudolph Maté, olyan, mintha csak elfújta volna az ékezetet a szél, talán így is van. Rudolh Maté viszont Krakkóban született, Rudolf Mayerként, de nyilván nem véletlenül jött Pestre tanulni. Aztán világhíres operatőr lett, vele készült el a híres Szent Johanna némafilm, meg a francia Liliom, amelyben Muskátnét Madame Muscat-nak hívják. Amerikában aztán Maté lassan rendezővé vált, de igazi műremeket, azt hiszem, nem készített.

Más érdekes név nincs. Hacsak Mario Lanzáé nem az, mert őt meg eredetileg Alfredo Cocozzának hívták, de ezzel nem lehetett sokkolni az amerikai nézőket és hallgatókat, úgyhogy inkább az anyja nevét használta.