Megkaptam az új Cecilia Bartoli-lemezt, és meglepődve láttam, hogy van a borítón egy kis címke: Made in Czech Republic.

Nemcsak az a meglepő, hogy ezt miért írják rá a lemezre, jelent-e ez valami minőséget vagy tartósságot, majd kiderül, vagy vannak-e a világban cseh nacionalisták, akik CD-ben is előnyben részesítik a cseh termékeket, hanem maga a szóhasználat.

Ezen már két hete meglepődtem, amikor kezdődött az Európa-bajnokság: más lett az angol elnevezése Csehországnak. Nálunk nem probléma, Csehország az Csehország, minden maradt a régiben, de azt azért hallotta az ember, hogy angolul kínlódnak a kommentátorok, gólt lő a Czech Republic, valahogy nem volt egy szavuk az országra, mindig ki kellett tenni az államformát is, de így mégis olyan, mintha a parlamentnek is szerepe volna abban, hogy lesre futott a csatár. Az ok csak részben a történelem, a másik rész a nyelv, a régi szó Csehországra az volt, hogy Bohemia, de annak a használata már tarthatatlanná vált, mintha csupa bohém fiú és muzsikus lélek lakná Prága környékét.  

Idén viszont Czechia feliratú mezben szaladtak ki a pályára a fiúk, és feltételezem, hogy az olimpián is ez lesz a sportolók mezére írva. A Wikipedia szerint a csehek már 2016 óta mondják, hogy legyen Czechia az új hivatalos név, de mint a vadonatúj lemezborító is mutatja, nem jártak kifejezett sikerrel. Benne van, persze, hogy összekeverik Czechiát Chechnyával, Csecsenfölddel, de Amerikában biztosan nem mindenki tudja azt sem megmondani, mi a különbség Szlovákia és Szlovénia között, szóval annyi baj legyen. Mire jó egy (vagy két) nemzetközi sportesemény.