Az emberiség történelmét meghatározó nagy találmányok közül voltaképpen a könyvnyomtatást értem a legkevésbé. Nem azt, hogy miért, hanem hogy miért olyan soká? Mi volt benne olyan nehéz? Mert ránézésre az egész olyannak látszik, mint a kerék (bár tudom, hogy a kerék sem volt meg mindenhol és mindenkinek) évezredek óta tudták, hogy ha valamit belenyomnak a homokba vagy enyhén ellenálló földbe, az nyomot hagy, ha színes gyümölcs nedvébe lépnek, akkor lenyomatot hagy a talp. Amikor már ismert volt a réz- és fametszés technikája, éppenséggel leeshetett volna, hogy képek helyett szöveget is lehet réz- és fametszeni.

Az utóbbi le is esett, ha jól tudom, Gutenberg előtt ezerháromszáz évvel már nyomtattak Kínában fába metszett szövegeket, persze, az bonyolultabb ábécé soktízezer jel kell egy hosszabb (vagy talán rövidebb) értekezéshez. Meg, persze, papír is kellett hozzá, ami keleten volt, nálunk a pergamennel vacakoltak. És akkor Gutenberg ötlete csak a mozgatható betűk volt, meg a festék, meg a sajtó, ami egyenletesen osztja el a betűkön és a papíron a festéket. De mégis furcsa, hogy az ókori Rómában, ahol éppenséggel lehetett igény plakátokra, mikor lesz a következő gladiátorviadal, ki játszik kivel, ilyesmivel nem kísérleteztek.

Ami meglepő számomra, az az, hogy ez keleten sem tört be. Vagyis, ha jól tudom, csak nem sokkal Gutenberg előtt. Igaz, voltak mozgatható betűs nyomtatások Koreában, de csak pár évtizedet vertek Európára, a 14. század második felében kezdtek el a szó mai értelmében nyomtatni.

Biztosan megvan ennek is mindenféle technikai oka, a fémművesség fejlődése, vagy hogy egyáltalán mekkora igény volt a könyvekre, hányan tudtak olvasni, hasonlók, de az ember mégsem tud jobbat mondani, mint hogy ekkor (akkor) jött el az ideje.

Más dolgunk sincs, mint vigyázni, hogy az az idő itt is maradjon.