Bill Viola

Hatéves korában beleesett egy tóba, és amíg ki nem húzták a legcsodálatosabb világot látta maga körül. Fények, színek, mozgó növények, mintha az édenkertbe esett volna.

Aztán megmentették.

Nem tudom, igaz-e a történet vagy csak Bill Viola dobott egy csontot a művészeti újságíróknak, ez volna a magyarázat a vízimádatra, a bemerülésekre, fölmerülésekre, sírba tételekre, alternatív világokra. A lényeget persze nem érinti. Tízévesen én is beleestem egy osztrák hegyi folyóba, mégsem lett belőlem Bill Viola. Igaz, nem is láttam mást, csak a barnásszürke vizet.

Meghalt Bill Viola, és nem is kell nagyon messze menni, ha a művei emléke után kutatunk, 2009-ben Debrecenben a MODEM-ben látható volt a Messenger című videója. Számomra a legnagyobb élményt a párizsi Trisztán és Izolda jelentette, az már a felújított, énekesbarát változat volt, ami annyit jelent, hogy egyáltalán voltak énekesek a színpadon. A bemutatón oldalról énekeltek a takarásból, és Bill Viola művei mentek hatalmas monitorokon, lassú, gyönyörűséges vizezések, vetkőzések, öltözések. Ő csak a díszlettervező volt, Peter Sellars rendezte. És még mi is? A Greetings, Pontormo Vizitációja alapján, Mária és Erzsébet találkozása, sietnek egymás felé, sietnek, ezt persze viszonylagosan kell érteni, ha jól emlékszem, tíz perc volt, amíg találkoztak. Az ember először azt hitte, csak egy gyönyörűen világított fényképet lát, aztán vette észre, hogy azért meglebbennek a ruhák, nyugodtan leülhet, ha részese akar lenni az élménynek, ez egy másik világ, másik idő, ha nem is az örökkévalóság, de ahhoz egy kicsit közelebb.

A videókorszak Rembrandtja, írták róla, aminek van is értelme meg nincs is, ha a barnákra-aranyakra gondoltak, én nem látom, ha a fényekre, azt látom, ha meg arra, hogy milyen türelemmel és műgonddal dolgozott, akkor még értem is. De azért Bill Violának több köze volt az olasz reneszánszhoz, évekig élt Firenzében, azt nehéz megúszni szárazon. Talán a reneszánsz kapcsolat az ok, hogy az ember eleinte azt hiszi: érti. Ezt a művészetet érti, neki csinálták, felzaklatja, köze van hozzá. Aztán, persze, arra is rájön, hogy nem Bill Violát is érti, hanem a reneszánsz festészetet sem.

„A születés nem a kezdet, és a halál nem a vég”, mondta, tanult buddhistaként, ami csak megszorításokkal igaz. Az életmű most biztosan lezárult. A többit majd meglátjuk.