Mint valami eltévedt Ady Endre, aki nem is a sajátjait szidja, azt kiabálom a határ túloldalán: Kompország, Kompország, Kompország. Mintha Szlovénia tényleg csak arra volna, hogy elválasszon Itáliától, a szent és imádott Itáliától, amiről, persze, tudom, hogy ostobaság, de néha mégis jó volna, ha az ember csak átlép a határon, és ott van.
Közben az jutott eszembe, hogy mintha ebben az Ady-felkiabálásban volna valami zavar, hogy Kompország mászkál kelettől nyugatig, de inkább vissza. Hogyhogy inkább? Csak úgy lehet vissza, ha előtte oda is megy az ember, a két számnak körülbelül egyformának kell lennie, legfeljebb eggyel lehet több a nyugattól keletig.
Gyorsan megnéztem, de persze Ady újságírónak is profi volt, nem azt írja, hogy inkább, hanem hogy szívesebben.
Újságírónak is profi volt, nem is tudtam abbahagyni, miközben tudja az ember, hogy mik a fogásai, nyílzáporral lövik a Napot a magyarok, akik a betűtanító olasz papokat felkoncolták.
És hogy nem lehet száz évvel előre élni, haha, letelt a száz év Endre, az is csoda, hogy te még tananyag vagy.
Nem is ezt akartam mondani, csak hogy egy jól megírt szöveg mennyi örömöt ad.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.