Beírtam a Spotifyba, hogy Gonda János, és kijött, hogy egy követője van, és hogy, idézem: semmi sem történt mostanában. Valószínűleg ez nem az a Gonda János, akire én gondoltam, mert az egy követő is szörnyű kevés, de hogy semmi sem történt, az biztosan nem igaz. Megjelent Szántó T. Gábor A jazzprofesszor című könyve, ami Gondáról szól, az ő elég nehéznek látszó életéről. Regény, bár ahhoz azért nincs nagyon szépen megírva, de azért regény. Néha eszembe jut, hogy vajon egy ilyen könyvet, amelyikkel ugrálunk az időben, mint Billy Pilgrim, azt a szerző is úgy írta meg, hogy ugrált közben az időben, vagy megírta az élettörténetet az elejétől a végéig, aztán az egészet betette fejezetenként egy dobozba, jól megrázta, és úgy rakosgatta egymás mögé a fejezeteket.
Amúgy meg látom, hogy alapos munka, néha ráismerek a forrásokra, ezt az interjút én is láttam Pernye Andrással, amikor panaszkodik, hogy Kőrössy János hat órán át játssza a legjobb felvételeket, de ha szólni merészel, hogy bocsánat, ki kellene menni pisilni, akkor azt mondja, hogy ja, öregem, én neked ilyesmiket mutatok, és te erre ezzel jössz, akkor nem tudok veled mit kezdeni.
Olvasom tovább, most csak az a lényeg, hogy Gonda nincs elfelejtve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.