Az ember hozzászokik, vagy inkább beletörődik a gondolatba (és a gyakorlatba), hogy nem tud jól angolul, sem egyéb idegen nyelveken, hogy az idegen nyelv valóban idegen marad, jó, mindegy, a magyar a miénk.

Tényleg? Mert viszonylag ártatlan helyzetben, egy régi Wodehouse-könyvet olvasva nem egészen ezt tapasztaltam. A Nyári zivatar egyik fejezete úgy kezdődik, hogy Calverley, a költő mit is mondott a dohányzásról az Óda a dohányhoz című versében. Soha nem hallottam ezt a nevet, nyilván amikor először olvastam a könyvet, eszembe sem jutott, hogy utánanézzek, miről is van szó, de más időket élünk, gyorsan beírtam a számítógépbe, hogy Calverley és Ode to Tobacco, ki is jött a vers. Alighanem nincsen magyar fordítása, és most már aligha lesz, a téma nem kifejezetten aktuális jelenleg. Calverley élete is elég érdekes, a vers meg jelenleg bronzba öntve olvasható Cambridge-ben. Silabizálni kell, hogy mit is akar mondani maga a vers, nem egyértelműen dicséri a dohányzást, legalábbis megemlíti a káros mellékhatásokat. Szép lassan azért kiderül, miről is van szó, de ha az ember egy körrel beljebb szeretne lépni, akkor beleütközik néhány ismeretlen szóba.

How they, who use fusees

All grow by slow degrees

Brainless as chimpanzees

Meagre as lizards

Go mad and beat their wives.

Jó, értem, aki fusee-t használ, elmarad a növekedésben, agyatlan, mint egy csimpánz és sovány, mint egy gyík, (az utóbbi ma nem számítana hátránynak). De mi az a fusee? Nyilván cigi, csikk, vagy dekk, vagy ilyesmi, szleng a cigarettára. Biztos, ami biztos, beírtam a szótárba, az jött ki, hogy szélgyufa.

De mi lehet az a szélgyufa?