Néhány éve elég gyakori felismerés volt, hogy Pintér Béla a magyar Shakespeare, és nem állítom, hogy nem volt benne igazság. Legfeljebb az volt a gond, ha gond, hogy a rendező-társulatvezető Pintér Béla egy kicsit elvonta a figyelmet a drámaíró Pintér Béláról, de most (is) itt volt a lehetőség: nem ő játszotta, csak őt játszották. A Gyévuskát a városmajori Szemlén, miskolci előadás, Ascher Tamás rendezése.
Hogy megáll a darab a saját lábán, az nem is kérdés, valahogy sikerül neki a megoldhatatlan, nagy tisztelettel és együttérzéssel mutatja meg az áldozatokat, de közben látható az egész szörnyűség kisstílűsége. Hogy nevetséges volna, ha nem halnának bele. És nemcsak ők halnak bele, de a végén (ez Ascher ötlete, ugye?) ötágú vörös csillagot tűznek a karácsonyfára. Kompország keleten kötött ki.
Zenés darab, korabeli slágerekre írnak új szöveget, meseautó helyett szétrúgom a fejed, és így tovább. Aztán belép a német vezérezredes, és elkezdi énekelni a… jól hallom? A Moha és Páfrány zenéjét? Ez valami német dal volna?
Keresem, keresem otthon, de nem jutottam sehová, ez valószínűleg tényleg a Moha és Páfrány zenéje, szerzője Jaroslav Celba.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.