A múlt hétvégén a Fekete pont volt legnézettebb film a moziban, és úgy tűnik, hogy ezen a hétvégén sem teljesíthet rosszul, egészen sokan voltunk a Puskinban.

Furcsa.

Akkor is furcsa, ha lehet, nem pont azért nézik az emberek, amiért a szerző akarta (persze, élő szerzőnél mindig kockázatos találgatni, hogy mit is akart), szóval nem az a lényeg, hogy egyetlen filmben föl legyen sorolva a honi iskolarendszer minden hibája és visszássága. Palkó Berlinből költözött haza, így jobban érzékel minden hibát és visszásságot, de lehet, hogy ha Pestről költözött volna Berlinbe, akkor is találkozott volna néhány hibával és visszássággal. Csak az már legyen a németek gondja.

Szóval jó ezt így is nézni, hülye tanárok, rettenetes állapotok, udvarra kieső ablak, évnyitó alatt ájuldozó gyerekek, de ha így nézzük, akkor talán jogosak a kifogások: miért nincsenek jobban kidolgozva a hátterek és alakok. Miért nem tudjuk, van-e pasija a tanárnőnek, miért nem látjuk Palkó apukáját, anyukáját se sokat, de én azért megismertem: Marozsán Erika. De hát ez olyan, mintha a filmben is említett Petőfi-vers, A természet vadvirága esetén azt kérdezné valaki, jó, jó, de milyen vadvirága. Ha már kérdezni akar valaki, mármint a Petőfi-verssel kapcsolatban, akkor inkább azt kérdezze, milyen vadvirág az, amit hitvány ebek ugatnak és harapnak.

Mit is mond a tanárnő a gyerekeknek? Ez egy metafora.

Az iskola is metafora, vagy világmodell, társadalom-utánzat, bekerülsz, és megtanulsz együttműködni, vagy megtanulsz külön működni, vagy ha nem tanulsz meg, akkor úgy jársz, mint a túl nagyra nőtt fa. Mindenki megcsodálja, aztán jönnek az emberek a motoros fűrésszel.

Jó film, szép film, hajrá Szimler Bálint.