Érdekes hét, két magyar film bemutatójával, akkor most melyikre menjünk. Till Attila filmjének a címe is béna, az előzetese meg olyan, mintha szándékosan próbálná meg lebeszélni a nézőt önmagáról. Jó, akkor legyen a Ma este gyilkolunk. Attól már eleve nem vár semmit az ember.

Azt aztán meg is kapja. Szörnyű, szörnyű, tényleg szörnyű, nem azt mondom, hogy ha nincs megírva egy film, akkor azt nem lehet leforgatni, de ha rosszul van megírva, akkor az tényleg kín és keserv. Micsoda párbeszédek. Micsoda fordulatok. Mondok egy példát.

Azt mondja Kern karaktere: én nem tudnék szerenádot adni senkinek. Mire két nő: de miért nem? Kern: valahogy a zenés műfaj nem áll közel hozzám. Itt az alkotók hagynak egy kis időt, hogy a közönség jól kikacagja magát, de min? Azt nyilván nem érdemes megkérdezni sem, hogy akkor vajon fog-e a filmben Kern szerenádot adni.

Talán mégis kellene valami jogi megoldást találni arra, hogy az ilyesmi után a nézők visszakaphassák a jegy árát. Vagy kapjanak jegyet Tilla filmjére, az csak jobb lehet.