A nagy szellemek hülyéskednek

A történet szerint Jascha Heifetznek egyszer úgy gratulált valaki, hogy jaj, de gyönyörű hangja van a hegedűjének. Mire Heifetz odatette a hangszert a füléhez, hallgatta egy darabig, aztán azt mondta: érdekes, én nem hallok semmit.

Hivatalosan tehát nincs hangja a hegedűnek. De valami talán mégis lehet, mert Frank Peter Zimmermann hegedűje tényleg gyönyörűen szól, és így volt száz, vagy közel száz évvel ezelőtt is, amikor Fritz Kreisler játszott rajta. És úgy is gyönyörű az élmény, hogy Frank Peter Zimmermann hegedülésében viszonylag kevés az örömöm, egyrészt a mű miatt, másrészt Zimmermann időnként egyáltalán nem tiszta játéka miatt. Zimmermann esetében a kényelmetlenséget csak erősítette a ráadás Schubert Erlkönig Ernst átiratában, egy szál hegedűn, ami pokoli nehéz, annyira nehéz, hogy Zimmermann nem is tudta szépen eljátszani. De akkor meg mi benne a jó?

A mű maga, mármint a nagy mű a Müpa-kocerten, Schumann Hegedűversenye viszont igazi rejtély-darab, bár számomra az alapélmény mindig az, hogy szegény, beteg Schumann várja, hogy eszébe jusson valami, addig is írja, írja a hangjegyeket, a végén nem jut eszébe semmi, de elkészült a Hegedűverseny. Nemcsak én vagyok a darabbal ennyire értetlen, így volt vele a címzett, Joachim József is, aki egyszer eljátszotta, aztán eltette jó mélyre a kottái közé. Schumann meghalt, ők pedig megbeszélték Brahmsszal és Clara Schumann-nal, hogy a Hegedűverseny nem képviseli méltóan Schumann művészetét, feledjük el. Vagy lehet, hogy tényleg a jövő zenéje, vegyék elő száz év múlva.

Végül nem kellett száz évet várni, mert nagy honfitársunk, Arányi Jelly és a nővére spiritiszta szeánszokra járt, és az egyik alkalommal Schumann szellemét sikerült megidézni, aki azt mondta, van neki egy előadatlan, jelentős műve a világban. Egy másik alkalommal pedig Joachim szellemét idézték meg, aki elmondta, hogy melyik könyvtárban található Schumann nagy és (majdnem) előadatlan műve. A partitúrát megtalálták, a hegedűsök összevesztek, hogy ki mutassa be a darabot, Arányi Jelly mellett Yehudi Menuhin volt a másik vállalkozó, végül a harmadik nyert, Georg Kulenkampff, azóta időnként előfordul koncerteken, mert hát nincs olyan sok játszanivalójuk a hegedűművészeknek. Néha mégis azt hiszem, hogy a szellemek csak hülyéskedtek.