A Bragelonne vicomte-ot olvasom, már hetek óta, és ha szerencsém van, még hetekig kitart, most tartok a 123. fejezetnél, és 268 az összes. Öt kötet, nagy fejesugrás volt a nagy kalandba, de valahogy azt éreztem, hogy egy másik nagy kalandba is beleugrok, Alexandre Dumas életébe. Mert a Bragelonne-nak, amint azt sokan észrevették, nem a címszereplő a főszereplője, hanem… Hát ez is nehéz kérdés, talán d’Artagnan, vagy talán XIV. Lajos, vagy mégis Porthos? Az öregkor?

Elég sokáig úgy olvastam a könyvet, hogy nyilván a szerző is együtt öregedett a hőseivel, húsz év múlva egy folytatás, tíz év múlva még egy, de szó sincs róla, A három testőr után már három évvel a Bragelonne-nál tartunk, ami Nemere István-i tempó, hiszen a Húsz év múlva két kötet, a Bragelonne meg öt. Láthatóan foglalkoztatja Dumas-t az öregedés, a hatvan felé közeledő testőrök fizikai állapota, Porthos, aki vasmarkú, de már háromszáz font, és amikor elalszik az asztalnál, úgy bedagad a lába, hogy le kell róla vágni a csizmát.

Közben meg ott van Dumas élete is tartalékban, vagy amit elmesélhetett volna magáról, hogy milyen volt az élet afrikai anyával, hogy az apukája, amikor elhagyta Haitit, nemes egyszerűséggel eladta a mamát és Dumas nővéreit, véletlen szerencse a kalandregények barátainak, hogy a fiút magával vitte Párizsba, és katonának adta.

Több d’Artagnan-regény nincs, annak ellenére, hogy nekem is ott van a polcon az Athos öregkora meg a D’Artagnan lánya, de azokat már nem Dumas írta.