Azt lehetett sejteni, hogy Nagy Ervin nem kifejezetten stílusművész, legalábbis ha írásról van szó, most, ugye, sokat idézik a Lázár Jánosnak szóló bejegyzését, amelyben azt írja: „és közbe röfögve azon lamentáljatok, hogy itt lenne már az ideje, páros lábbal kib.szni egy 3 gyerekes hívő, református, székely származású családanyát 4 nappal a Jézuska születése előtt”. Nem is azon akadtam meg, hogy vajon lehet-e páros lábbal kib.szni valakit vagy valakivel, vagy egyáltalán fontos-e durvább szót használni az amúgy is elég kemény, bár a sok használattól puhulni látszó „kirúgni” helyett, hanem a lamentáláson.

Egy nappal korábban láttam a Nosferatu című filmet (bemutató január 2.), ahol két Nosferatu-ellenes férfi a felirat szerint így beszélt: „azon lamentálok, hogy most így legyen vagy úgy”. De hát a lamentálás siránkozást jelent, Incipit lamentatio Ieremiae prophetae. Nem azt jelenti tehát, hogy azon vacillálok, azon töröm a fejem, hanem hogy azon siránkozom. Márpedig, ha azon siránkoznának Lázár Jánosék (röfögve), hogy el kell bocsátani valakit, talán nem is volna semmi baj.

A dologban az az igazán különös, hogy a film felirattal ment, és ez a szótévesztés megvolt az eredeti, angol szövegben, Willem Dafoe is lamentált Nosferatu sorsát illetően, szóval ez egy nemzetközi szótévesztés, vagy a szó értelmének szemünk láttára történő megváltozása. Utolértük a Nyugatot.